La Fontaine Mesék | Read Mesék És Széphistóriák Online By La Fontaine | Books
La Fontaine Mesék Online Login
La Fontaine Mesék Online.Com
La Fontaine egy ideig Fouquet-nak, a nagy hatalmú főintendánsnak az udvarához tartozott (és Fouquet bukása után az egyetlen volt annak pártfogoltjai közül, aki ki mert állni volt ura mellett); egy egykorú följegyzés szerint Fouquet biztatására és kívánságára kezdett "széphistóriákat" írni. Vagyis: fordítani, átdolgozni, átkölteni, újrakölteni. Boccaccio, Ariosto, a régi francia elbeszélésgyűjtemény, a Száz új novella és más források alapján. Már maguk a nevek elárulják, hogy ezek a széphistóriák olyan témák földolgozásával mulattatták Fouquet szalonjának közönségét és könyv alakban való megjelenésük után az egész francia közönséget, amelyek többé vagy kevésbé pajzánok. Eleinte azonban senki sem botránkozott meg rajtuk. A széphistóriák "botránya" voltaképpen csak később kezdődött: akkor, amikor egyrészt a század hangulata is ridegebb, komorabb, a janzenizmus hatására gyanakvóbb és kedélytelenebb lett, másrészt meg (további széphistória-köteteiben) – egyik kiváló kutatója, Pierre Clarac szavai – maga La Fontaine is már határozottan a sikamlósság felé hajlott.
La Fontaine Mesék Online Pharmacy
Bővebb ismertető A vén macska és a fiatal egér, Az oroszlán, a majom meg a két szamár, A pók és a fecske - és még sorolhatnánk gyermekkorunk kedvelt történeteit. Az e-könyv La Fontaine híres mesegyűjteményének 10., 11., és 12. könyvét tartalmazza. A híres fabulák nem csak tanulságosak és nem csak állatmesék, hanem igazi költemények, s némelyek közülük a francia elégikus költészet legszebb darabjai közt foglalnak helyet. Olvasson bele a La Fontaine meséi 3. rész [eKönyv: epub, mobi] c. könyvbe! (PDF)
Később szülei kívánságára hazament, hivatalnoki pályára lépett és meg is nősült. Csakhamar azonban otthagyta hivatalát és feleségét. Párizsba ment, ahol ismét könnyelmű életmódot folytatott. Pártfogójának, Fouquet miniszter bukása után szegénységre jutott és kénytelen volt hazatérni. Otthon megismerkedett Bouillon (leánynevén Mancini) hercegnővel és kastélyában mindennapi vendég lett. A hercegnő számára frivol hangú verses elbeszéléseket és novellákat írt, és 1664-ben ismét elkísérte Párizsba, ahol aztán magas pártfogóinak (Condé és Conti, Vendôme és Burgund hercegeknek, az orléans-i hercegnőnek és másoknak) kegyéből élt. Racine megismertette Boileau-val és Molière -rel, akik irodalmi munkásságra buzdították. Az udvarba nem volt bejáratos, mert a mindenható XIV. Lajos haragudott rá és az akadémiába is csak nagy nehezen engedte őt beválasztatni (1684). Öregkorában megbánta könnyelmű életmódját és hogy irodalmi léhaságait jóvátegye, néhány zsoltárt franciára fordított. Munkássága [ szerkesztés] Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti.