Kemény István Költő

Ezt írom most. Kemény István esetében megállja a helyét az a mondás, hogy az alma nem esik messze a fájától. Két lánya ugyanis szintén belekóstolt az irodalmi életbe, és a művészetben teljesedtek ki. Kemény Lili először tizenöt évesen publikált verset, ezt a jó szokását pedig megtartotta és kiegészítette dalszövegekkel, forgatókönyvekkel és további versekkel. Hasonló érdeklődési körrel áldották meg Kemény Zsófit is, aki versek és dalszövegek mellett már regényíróként is kipróbálta magát, illetve az itthoni slam poetry egyik leghíresebb alkotója. Az interjúban felmerült a kérdés, hogy Kemény István mennyire kritikus olvasója lányainak, amire a költő elegáns válasszal szolgált. Ez most már évek óta kétirányú dolog. Kemény István: Nem így lettünk nevelve | Litera – az irodalmi portál. Egymás dolgait figyeljük, és egymás véleményére odafigyelünk. Szóval egymás fejlődését segítjük, ahogy csak tudjuk. (Borítókép: Kemény István. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)

1. A hónap szerzője: Kemény István | Litera – az irodalmi portál
2. Menthetetlenül költő – Beszélgetés Kemény Istvánnal - Könyvterasz
3. Kemény István: Nem így lettünk nevelve | Litera – az irodalmi portál

A Hónap Szerzője: Kemény István | Litera – Az Irodalmi Portál

Vagyis az emberek működését magam körül. Mert az sokkal érdekesebb, mint én, és úgyis az a dolgom, hogy erről írjak valamit, ha tudok. Lehetőleg igazat. KEMÉNY ISTVÁN legutóbbi művei: Nílus; Lúdbőr; A királynál.

Menthetetlenül Költő – Beszélgetés Kemény Istvánnal - Könyvterasz

A kérdésre, hogy a szakmai elismerések sora után sincs még meg az alkotói önbizalma, a költő a következőket mondta: Én inkább azt nem tudom elképzelni, hogy valakinek soha nincsenek kétségei magában – pedig állítólag vannak ilyenek. A szakmai elismerés persze mindig jólesik, megerősít, büszkeséggel tölt el. De ilyenkor sem "alkotónak" érzem magam. Ha rám mondják ezt – ahogy most is –, persze értem, de én magamra nem bírok ilyen – teljesen normális és bevett – kifejezéseket alkalmazni, mint hogy "műveim", "alkotó", "alkotás" vagy "költemény". Azt mondom, hogy "írásaim", "író", "írás", "vers". Alighanem van egy fóbiám a fontosságtudattal, pedig – a legkomolyabban mondom – az egész életemet az írásra tettem fel, és fontos lenni is szeretek. A beszélgetésben szóba került a közélet is, amiről Kemény István rendszerint csalódottan nyilatkozik, ám az meg sem fordult a fejében, hogy elköltözzön az országból. El se tudom képzelni, hogy elköltözzek innen. A hónap szerzője: Kemény István | Litera – az irodalmi portál. Pláne végleg. Az egész életemet olyan közegben töltöttem, ahol az emberek alapjáraton csalódottak voltak és negatívak.

Kemény István: Nem Így Lettünk Nevelve | Litera – Az Irodalmi Portál

holdak maradnak és mindig keringenek. (1982. aug. 23. – dec. 1. )

De azt még álmomban se gondoltam soha, hogy magamtól abbahagyjam. – Képzeld, hogy elhívna kávézni a pályakezdő éned, és várna valamiféle biztatásra, hogy miként is fogjon neki az előtte álló útnak. Tudnál neki tanácsot adni? – Pont tegnap hívott el kávézni egy pályakezdő – ha nem is az énem –, és ugyanezt kérdezte. De az én saját énem a múlt század nyolcvanas éveiben volt pályakezdő, az övé pedig most. És sok különbség van a két korszak között. Menthetetlenül költő – Beszélgetés Kemény Istvánnal - Könyvterasz. Nekem ott volt a Sárvári Kör, ahol hétről hétre olvastuk egymás írásait, meg ott volt Mezey Katalin és Papp Márió. Őket nem neveztünk mestereknek, de azok voltak. Szóval vajon tudja-e ez a pályakezdő használni az én tapasztalataimat? A fő kérdése az volt, hogy nekem is voltak-e olyan problémáim ezzel az egész írás-dologgal, írósággal, mint neki: miért ír, érdemes-e pont neki, mi jogosítja fel, hogy kiteregesse az egóját, satöbbi. Hát, mondtam neki, voltak, sőt vannak. A végén azt mondta, hasznos volt neki, amit hallott. Megkérdeztem, hogy mit szeretne csinálni az íráson kívül.