Az Utolsó Vacsora
Az utolsó vacsora a Pészah ószövetségi ünnepét szellemi szempontból is betetőzte. A Pészah egy különösen szent ünnep a zsidó kultúrában, melynek során arról emlékeznek meg, ahogyan Isten megkímélte népét az egyiptomiakra szabadult halálos csapástól, valamint arról, hogy Isten hogyan vezette ki népét Egyiptomból (2. Mózes 11:1-13:16). Az utolsó vacsora után hova ment jézus apostolaival. Az apostolokkal elköltött utolsó vacsora során Jézus két páskha-szimbólumot is új tartalommal töltött meg, és arra szólította fel minden követőjét, hogy az úrvacsorát fogyasztva emlékezzenek Rá, és az egyszeri, és örök érvényű áldozatára, mely minden szellemi igát leront, és végleg megment minket a szellemi halálból. Erről így tesz bizonyságot Isten Szent Lelke: "És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Az Utolsó Vacsora Film
1912. június 28-án született Budapesten Olty Magda Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. A Színiakadémián 1931-ben szerzett színész-rendezői diplomát, mesterei Ódry Árpád és Hevesi Sándor voltak, utóbbinál rendezői tanfolyamot is végzett. Pályafutását Alapi Nándor Országos Kamaraszínházában kezdte, később fellépett a Budai Színkörben és az Új Színházban is. 1933-tól nyugdíjba vonulásáig, 1968-ig a Nemzeti Színházhoz kötötte a szerződése. Az utolsó vacsora. Ismert volt baloldali elkötelezettségéről, a második világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban, ezért 1943-ban letartóztatták, s csak a háború végén szabadult a sopronkőhidai fegyházból. 1948-tól beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1957 és 1961 között az intézmény főigazgatója volt. Működése idején, 1959 februárjában nyílt meg a főiskola színháza, az Ódry Színpad, amelynek létrehozásában aktívan közreműködött. A tanítást hivatásának tartotta, a hallgatók rajongtak érte, tanítványai sorában a magyar színjátszás számos kiválósága megtalálható.
Roszprádli Az egyetlen étel, amiről bevallotta, hogy szereti, az a túrós tészta. Egyszer az írta: "A szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát meg a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki! " Arany Jánosnak írt verses levelében is felesküdött a túrós tésztára meg a pipájára. Tehát nem a túrós csuszára! A kettő nem ugyanaz. Az elsőnél a nyers tésztát eleve összegyúrják túróval és hosszan pirítják, a maradék túrót azután adják hozzá, pörccel és tejföllel. Más ételt ő maga nem említ. Jókai írta már holta tán, hogy Petőfi szerette a csigát. "Színház után elmentünk a Sperlbe (a Váci utcai kurta kocsmába), oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, amitől én írtóztam, hozzá karlócai ürmöst ivott, egy pisztolyt esténként, ami két deci. " Egy másik anekdota egy vacsoráról számol be, amit a költő a debreceni Bika szállóban költött el Arany Jánossal és Balogh János szalontai szenátorral. Balogh rettegett rímfaragó hírében állt. Juhász Gyula: Az utolsó vacsora. Petőfi az étlapot olvasva felkiáltott: "Roszprádli! Na, erre adjon kend kádenciát! "