viktornyul.com

July 17, 2024
Dömötör János irányításával a múzeum 480 kiállítást rendezett, és emellett az országban csaknem száz tárlaton mutatta be a kortárs alkotókat és a vásárhelyi képzőművészet olyan klasszikusait, mint Tornyai János vagy Endre Béla. Fotók: Tornyai János Múzeum Bejegyzés navigáció
  1. Tornyai jános muséum national d'histoire
  2. Tornyai jános muséum national
  3. Tornyai jános muséum d'histoire naturelle
  4. Tornyai jános muséum d'histoire

Tornyai János Muséum National D'histoire

Ötvenéves festői jubileumát megünnepelte szülővárosa, tiszteletére Tornyai Társaságot alapítottak, és életjáradékot szavaztak meg számára. Gyűjteményes kiállítása 1908-ban és 1934-ben Hódmezővásárhelyt, 1911-ben a Művészházban, 1907-ben Budapesten az Ernst Múzeumban, 1918-ban a Képírók és Képfaragók Egyesületében, 1923-ban az Alkotás-Művészházban volt, emlékkiállítását 1961-ben a Magyar Nemzeti Galéria és a Tornyai János Múzeum rendezte meg. Életművének nagy részét a hódmezővásárhelyi múzeumra hagyta, amely 1951 óta a nevét viseli, csakúgy, mint a Vásárhelyi Őszi Tárlatok nagydíja, a Tornyai-plakett. Bodnár É. : Tornyai János, Budapest, 1956 • Bodnár É. : Az újra felfedezett Tornyai, Budapest, 1986. A cikk lejjebb folytatódik.

Tornyai János Muséum National

Tájértelmezésében a lírai hang dominál, így a mondanivaló fő hordozója a színvilág, amely egyszersmind az érzelmi viharok megjelenítője is (Gémeskút; Bús magyar sors; Alföldi tanya, 1910, Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum). 1919-ben a közöny és a megnemértés miatt Vásárhelyről Pestre költözött, itt azonban, bár az UME és a KUT is a tagjául választotta, nem találta a helyét. Majd egy évtizednyi hallgatás után 1928–29-ben Baján dolgozott, 1933–34-ben pedig a nyári és az őszi hónapokat a szentendrei művésztelepen töltötte. A bajai és szentendrei tartózkodás új korszakot nyitott művészetében: a társadalmi témák helyett sajátos festői kérdések, a napsütötte park, a műterembe beeső fények reflexeinek megragadása, derűs hangulatú enteriőrök, csendéletek foglalkoztatták (Virágcsendélet, 1930; Szobabelső; Szentendrei park, 1934). Életének utolsó éveit a megérdemelt siker határozta meg: 1927-ben Jankó János-díjat, 1928-ban Vaszary-díjat, 1929-ben Barcelonában aranyérmet kapott, 1933-ban elnyerte az állami kis aranyérmet, 1934-ben a Szinyei Társaság nagydíját.

Tornyai János Muséum D'histoire Naturelle

A második világháború alatt nem érte károsodás a múzeumot, a háború után azonban beköltözött az SZDP a múzeumi épületbe, s lezajlott a múzeum anyagának gyors, szakszerűtlen költöztetése a Kálvin téri Nagy Ernő-féle házba. Sok minden összetört, el is veszhetett. Pár év múltán megszűnt az SZDP, s a múzeum visszaköltözött régi helyére, sőt az államosítások révén egy mellette levő házat, a Korda- (Klein-) házat is sikerült megkapni, sőt a könyvtár is külön épületbe költözött. Javultak a körülmények, igazgatóvá a Tornyai János Társaság elnökét, Galyasi Miklós (1903–1974) költőt nevezték ki már 1946. február 1-jétől. Galyasi Miklós kitűnő szakembereket vett maga mellé, Korek József (1928–1992) régészt, Kiss Lajos néprajztudóst, Bodnár Éva (1927–1994) művészettörténészt. Galyasi Miklós múzeumigazgató javaslatára vette fel 1951 -ben a vásárhelyi múzeum a Tornyai János nevét. Az 1954 óta rendszeresen megtartott Vásárhelyi Őszi Tárlat elindítója Galyasi Miklós volt a körötte élő művészekkel, Kurucz D. István és Almási Gyula festőkkel, Szabó István szobrásszal.

Tornyai János Muséum D'histoire

A jelenkortörténetet érinti Miklós Péter és Vincze Gábor tanulmánya: előbbi a hódmezővásárhelyi jezsuita rendház működését mutatja be a szovjet megszállás idején, 1944. szeptembere és 1945. áprilisa között, utóbbi referátum Hollósi Antal hódmezővásárhelyi ügyvéd, lapszerkesztő 1945 utáni meghurcolásáról szól. A képzőművészeti blokkban Tóth Károly két írása is helyet kapott: az egyikben a Tornyai leveleiben megfogalmazott művészelméleti gondolatok alapján dolgozza föl a művésznek az alföldi tájképfestészet megteremtése érdekében tett kísérletét, míg a másikban kifejti reflexióit a hódmezővásárhelyi múzeum által tavaly kiadott, a "Tornyai árnyékából kilépő" Endre Béla életművét bemutató monográfia – amelynek szerzője Nátyi Róbert – kapcsán. Szintén a múzeum névadójához kapcsolódik Gál Petra munkája, aki a Tornyai egykori cselédjéből festővé lett Kovács Mári művészetében föllelhető naiv szemléletet ismerteti. könyvbemutató, műhely, művészettörténet, néprajz, régészet, történelem 2020-02-18 07:00 Kulturális Örökség Napjai, látogató, magazin, muzeológia, múzeumandragógia, múzeumpedagógia, természet 2020-09-23 20:00 kiállítás, látogató, régészet 2020-09-21 16:00

Szabó Klára Petra: Jégvirágok 2015. 09. 27. 12. 06. Barcsay Jenő - A festő, a tanár 2015. 17. 06. Kondor Attila: A fény módosulatai 2015. 26. 03. Tóth Sándor: Hatvan év 2015. 02. 26. Az illúzió és tükröződés - Bánffy Miklós művészi pályaképe 2015. 15. Földi Péter kiállítása 2014. 23. 15. Czene Márta: Átjárás 2014. - 2014. 31. Plohn József emlékezete 2014. 06. 21. 13. Koszta József kiállítása 2014. 30. 29. Kincsek a szántásból 2014. 31. 28. A kerámia az emberiség nemesi levele 2014. 24. 27. Cérnák és kártyák a térben 2013. 09. László Dániel: Ösvény 2013. - 2013. 17. Aratás - In memoriam Szalay Ferenc 2013. 08. 25. 10. Minden jog fenntartva © Kiállítás Járók Társasága Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálja, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információ

A múzeumi évkönyvek gyakorlatának megfelelően a kiadványban helyet kaptak a vásárhelyi közgyűjtemény szakmai munkatársai mellett olyan kutatók is, akik tevékenysége Hódmezővásárhelyhez vagy a múzeum gyűjtőterületéhez köthető, s a szerkesztők törekedtek arra, hogy valamennyi gyűjtemény és szakág képviselve legyen a kötetben. A régészeti fejezetben Csányi Viktor egy harmadik századi szarmata sírt mutat be, míg Béres Mária a csomorkányi tetőcserepekről értekezik. Terendi Viktória dolgozata A múzeumőr múltja címmel Kiss Lajos néprajzkutató család- és élettörténetét részletezi a vásárhelyi közgyűjtemény első vezetőjének önéletírása és archív dokumentumok alapján. A pásztorkodás világába vezeti be az olvasókat Nagy Gábor, a makói múzeum munkatársa, aki a kolompok, csengők és pergők dél-alföldi használatáról ír. A hódmezővásárhelyi fotótörténetet 1869-től az első világháború végéig dolgozza föl Bernátsky Ferenc helytörténész a városban működő fényképészek munkásságának részletezésével és gazdag képanyaggal, míg Nagy Gyöngyi írásából az iskolaalapító Aranyossy Ágoston életútját, megpróbáltatásait lehet megismerni.