viktornyul.com

July 5, 2024

Akik az ezerszer elmesélt toposzok feje tetejére állítását várják Az Északitól, valószínűleg csalódni fognak, mivel itt nem követik egymást a műfaji dekonstrukciók vagy a narratív zsonglőrködés nevében a sztoriba szuszakolt csavarok. Néhány jó érzékkel elszórt, a köd, sár és a vért spriccelő levágott végtagok által megteremtett légkörből a nézőt kiszakító álmot/hallucinációt (vagy éppen tényleges isteni megnyilatkozást) leszámítva a film megállíthatatlanul dübörög a célvonal, azaz egy eposzba illő leszámolás felé. Ezek akár 60 rúnát adó gyalogfogdmegek is lehetnének az Elden Ringből Ami így hát messze a hasonszőrű projektek fölé emeli Az Északit, az a sztori elmesélésének a mikéntje. Lilli a kis boszorkány lilli és hercules. Eggers, mint eddig mindig, most is a történelmi akkurátusságot helyezte az előtérbe, ami a részletgazdag díszletek, jelmezek és kellékek, illetve az északi mondavilág elemeinek példaértékű képi ábrázolása mellett a szereplők cselekedeteinek bemutatásában érhető leginkább tetten. A karakterek ugyanis nem egy morális kérdésekkel óvatosan egyensúlyozó hollywoodi szkriptíró gondolati szürkezónájában mozognak, hanem a történetben betöltött funkciójukon felül sokszor hoznak olyan döntéseket és tesznek olyan modernkori szemmel felfoghatatlanul kegyetlen dolgokat, amik jócskán megnehezítik a velük való empatizálást.

Slayers A Kis Boszorkány

Egy filmét, amelyben talán a felvezetést nem vágják meg olyan látványosan annak oltárán, hogy minél hamarabb kezdetét vehesse a kötelező vérontás; egy filmét amely még inkább elmélyedhetett volna a skandináv hitvilág szövevényes és kegyetlen miliőjében, amely teret adott volna direktorának, hogy megtriplázza a bravúrt, azaz azt, hogy A boszorkány folklórba ágyazott feminizmus kiáltványa, meg A világítótorony kozmikus horrorba csomagolt kapitalizmus-kritikája után, egy sószítta, kolonizációt bíráló királydrámát teremtsen. Az enyhén keserű szájízt azonban gyorsan elmossa az ütőerekből szánkba bugyogó vér: minden elkészültéhez szükséges kompromisszumokból fakadó botlása ellenére Az Északi (a tavasz másik nagy kreativitás-bombájához, a Minden, mindenhol, mindnekor hoz hasonlóan) egy eredeti megközelítéssel bíró, megalkuvást éppen csak alig ismerő monstrum, amire a jelenlegi filmes világnak, illetve a moziba járó közönségnek nagyon nagy szüksége van. Egy kis varázslat. Az Északi (The Northman, 18 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. május 19-től látható a magyar mozikban.

Az Északi szerzőisége tehát ott domborodik ki leginkább, hogy nem kínál kapaszkodót a nézőnek hősei és antihősei megítélésében. Ha tényleg azt szeretnénk, hogy protagonistánk győzedelmeskedjen, el kell fogadnunk, hogy a várva várt bosszúig jogtalanul lekaszabolt férfiakon, rabszolgasorsba taszított nőkön és elevenen elégetett gyerekeken keresztül vezet el az út. Ez persze nem jelenti azt, hogy a film glorifikálná ezt a fokú embertelenséget, egyszerűen tárgyilagosan kezeli abban a múltbéli kontextusban, amikor a cselekmény játszódik, emellett pont annyi funkciót ad neki az események talán legfontosabb kulcsmomentumánál, amennyit az elbír anélkül, hogy összerombolná az eddig ecsetelt következetesség illúzióját. Slayers a kis boszorkány. A markáns rendezői kézjegy viszont nem csak a részletekre való odafigyelésben (a film több pontján ténylegesen korhű, óészaki szegmensek is elhangzanak) realizálódik: az adrenalinpumpáló, Thor mennydörgéseit szégyenbehozó intenzitással dübörgő zenékből, valamint elborzasztó, de mégis jól megkomponált erőszakos szekvenciákból építkező mozgóképes konstruktumot Skarsgård, Taylor-Joy, Claes Bang ( A négyzet) és Nicole Kidman ( Aquaman, Tudhattad volna) magnetikus alakításai mellett, az Eggers előző munkáira is jellemző mágikus realizmus tartja össze igazán.