Könyv: Egy Gondolat Bánt Engemet... (Petőfi Sándor)
Ez idő tájt megjelenő verseiben már a forradalmi hevület jellemzi a költőt. Az év végén megírja talán legnépszerűbb forradalmi látomáskölteményét, az Egy gondolat bánt engemet… című versét. Hogy látta-e, megérezte-e előre sorsát a költő, arról csak elképzeléseink lehetnek, látomásai valóban beteljesedtek, hiszen egy év múlva kitört a forradalom. Az érzelmek kontrollálatlan száguldását bemutató és a zaklatott lélekállapotot lendületesen visszaadó Egy gondolat bánt engemet… rapszódia valójában nagyon is megfontolt és meghatározott logika szerint épül fel. Petőfi halálának pontos időpontja és körülményei ma is tisztázatlanok, feltételezhető, hogy 166 éve, 1849. július 31-én hősként esett el a Segesvár melletti fehéregyházi csatában, s ahogy írja: "A hősöket egy közös sírnak adják, ", az ő nyughelye is egy tömegsír. PETŐFI SÁNDOR: EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET… Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll.
Petőfi Sándor Egy Gondolat Bánt Engemet Maua
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet (elemzés) - YouTube
Petőfi Sándor Egy Gondolat Bánt Engemet Caraguatatuba
Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… – Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság! " S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. – Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! (Pest, 1846. december)
De aztán újragondolja a dolgot. Mert igazából nem az a baja, hogy nem betegen, legyöngülve akar meghalni. Ha épen és erősen hal meg, neki az is kevés, mert igazából az is passzív halál. A három pont a töprengés csendjét jelzi, azt, hogy gondolkozik. S utána a két gondolatjel között levő részben kapunk magyarázatot, hogy valójában miért is bántja Petőfit az ágyban, párnák közt való halál gondolata. Valójában az bántja, hogy ha ágyban, párnák közt hal meg, akkor céltalanul kell meghalnia, a semmiért, csak azért, mert elmúlik az élete. Akkor nem lesz valami nagy közösségi tett a halála mögött. Ha így halna meg, az olyan lenne, mintha az a gyertya senkiért, semmiért, céltalanul világítana. Tehát igazából az a baja, hogy fél, hogy a halál úgy köszönt majd rá, hogy nem feláldozta az életét, hanem csak úgy kimúlt, anélkül, hogy valamilyen nagy ügyet szolgált volna a halálával. Ezt akkor értjük meg, amikor a két gondolatjel közé ékelt forradalmi víziót elolvassuk, amely egyetlen hatalmas versmondat és a cselekvő halál képe jelenik meg benne.