viktornyul.com

July 16, 2024
Kevésbé ismert tény, hogy az egyik legkedveltebb magyar üdülőhely kulturális központként is funkcionált és közismert alkotások színhelyéül szolgált. A film és az irodalom révén Lillafüred a magyar kultúra térképén is méltó helyet foglal el. Itt ülök csillámló sziklafalon – kezdődik a leghíresebb és a legszebbnek tartott magyar költemény egyike, József Attila Óda című verse. A csillámló sziklafal és a pár sorral később említésre kerülő Szinva patak egyértelművé teszi a költő viszonzatlan szerelmi történetének színhelyét: Lillafüred. Az Óda keletkezési dátuma is arra utal, hogy József Attila nem véletlenül keveredett Budapestről a Hámori-tó partján épült lillafüredi Palotaszállóba: 1933-ban ugyanis itt rendezték az országos írótalálkozót, ahol a Nyugat színe-java felvonult. Az 1930-ban átadott neoreneszánsz stílusú nagyszálló addig jószerivel ügyvédeket, orvosokat, nagykereskedőket, igazgatókat és politikusokat fogadott, de '33 júniusában olyan nevek is felkerültek a vendéglistára az íróhét révén, mint József Attila, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kassák Lajo s, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső.

József Attila Óda Szöveg

Radnóti Miklós: a feleség a megbízhatóság szimbóluma József Attila: az ellentétek egységében érzi a szerelem lényegét (kegyetlenség-jóság, nap-homály) Radnóti Miklós: az örökké változó biológiai lény, s mégis állandó érzés jelképe a feleség. 5., Az ódák hangulati végkicsengése különböző: József Attila: vágyakozás az el nem érhető biztonság után (mellékdalban: "talán", feltételes és felszólító módú igék) Radnóti Miklós: a megnyugvást adó társ pihenve is erőt ad. ("kezed párnámra hull"), optimizmussal zárul.

József Attila Óda Radnóti Miklós Tétova Óda Összehasonlítás

1., A két költő magánéletének alakulása különböző, életkörülményük, egyéniségük. József Attila: Az örökké magányos, a mindig társ után kapaszkodó ódájának az ihletője alkalmi társ, ismeretlen személy (1933. Lilafüred, Irókongresszus). Radnóti Miklós: fiatalon tudatosan választott szerelme, és felesége, Fanni, aki biztosította neki a költői ihletet adó otthont. 2., A két vers műfaji és témabeli azonossága: aki kívánt és keresett társban segítséget kapni az élet problémáihoz, az írói küldetés megvalósításához; a szerelem lendülete sodorja a mondanivalót. 3., A versek gondolatmenetének azonossága: – A nő alakjának felidézése, amikor a költő már egyedül maradt, s a környezetből a világmindenség egészét fejezi ki. József Attila: "Ki szóra bírtad egyaránt … a világmindenséget" Radnóti Miklós: "Szerelmem rejtett csillagrendszerét" – A természet illetve a tárgyak őt idézik: József Attila: törékeny lombok, szél, patak Radnóti Miklós: cukordarab, méz, telítő vizespohár – Egyé válik a szeretett lénnyel József Attila: "némán ülsz fülemben" Radnóti Miklós: "Benned alszom én is" -beteljesült, viszonzott szerelem József Attila: "bölcső, erős sír, eleven ágy" Radnóti Miklós: "nem vagy más világ" 4., A gondolatok különbsége: József Attila: a lány bizonytalan alakja a változó természetben szétfoszlik.

József Attila Óda Témája

Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad. ) 1933. jún. Szomszédos bejegyzések Közérdekű Ne maradjon le az emlékkiállítás-meghívókról és az oldal újdonságairól! Iratkozzon fel a hírlevélre! Keresünk Hubával kapcsolatos fotókat, hangfelvételeket, videókat. Tegye közkinccsé az oldalon, ha rendelkezik ilyennel! Van Hubáról egy kedves emléke, gondolata, amit megosztana másokkal? Írjon hozzá az Emlékezünk oldalhoz, ami épp ezért jött létre! © 2009-2022 - készítette: Bálványos Péter A weboldal bármely részének másodközlése nyomtatott, internetes vagy egyéb médiumban csak a készítők engedélyével lehetséges. Oldalunk nem használ sütiket! Adatkezelési tájékoztató.

Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe! … Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját – hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!