Sajnovics János Demonstratio - Sajnovics János Démonstration En Ligne
Sajnovics János Született 1733. május 12. [1] [2] [3] Tordas Elhunyt 1785. május 4. (51 évesen) [2] Buda Állampolgársága magyar Foglalkozása antropológus csillagász matematikus nyelvész A Wikimédia Commons tartalmaz Sajnovics János témájú médiaállományokat. Tordasi és kálozi Sajnovics János, a hagyomány elve alapján: Sajnovits János [4] [5] ( Tordas, 1733. május 12. – Buda, 1785. május 4. ) jezsuita szerzetes, a finnugor nyelvrokonság korai kutatója, nyelvész, matematikus és csillagász. Sajnovics jános demonstratio jura. Életrajza [ szerkesztés] A nemesi származású Sajnovics János, miután felvették a jezsuita rendbe, a rend előírásai szerint 1748. szeptember 24-én vagyonáról bátyja, Sajnovics Mátyás javára rendelkezett. Már mint teológus, hittudományi tanulmányai mellett előszeretettel foglalkozott a matematikával és csillagászattal. 1758 és 1760 közt Hell Miksa, a bécsi udvari csillagda igazgatójának tanársegédje volt. Nyelvünk finnugor rokonságának gondolatával egyes tudósok viszonylag korán foglalkoztak. A 18. században már német és skandináv tudósok utaltak a lapp és a magyar nyelv közötti esetleges rokonságra.
Sajnovics János Demonstratio Jura
Az első magyar kutató Sajnovics János volt, aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos alapjait. Sajnovics nem volt nyelvész, jezsuita szerzetesként tagja volt annak az expedíciónak, amely 1769 -ben VII. Keresztély dán király kezdeményezésére, Mária Terézia megbízásából, Hell Miksa vezetésével Észak- Norvégia partjainál, Vardø szigetén végzett méréseket és megfigyeléseket az 1769. június 3-áról 4-re virradóan: a Vénusz bolygó átvonulása a napkorong előtt. A tudósnak a mérések mellett az is a feladata volt, hogy tanulmányozza a szigeten élő lappok anyanyelvét is. Sajnovics elsőként a két nyelv hangzásának, hanglejtésének hasonlóságára figyelt fel. Sajnovics jános demonstratio bgb. Majd a nyelvek szókészlettani, hangtani és alaktani egyezéseit kutatta. Sajnovics a lapp és a magyar nyelv azonosságairól már 1770 -ben könyv alakban (Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse) írt, és ezzel elindította nyelvünk eredetének tudományos kutatását is. Igaz, hogy a tudós munkáját inkább külföldön fogadták el, hazánkban értetlenül és nem kis ellenszenvvel szemlélték.
Ezt az elméletet elfogadta Dugonics, mint egyik regényének címe is mutatja: Etelka Karjelben. Voltak még néhányan kik lelkesen üldözölték s költeményekben magasztalták Sajnovics fölfedezését, a többi közt Molnár János az 1783-i Magyar Könyvesházban: Tordasi Sajnovicsom! Vardhúszai, Karjeli Félem! Sajnovics jános demonstrations. … Nincs az az addaldás, noha szinte boándamus ország Tsákkeszszel vinné, s szint olly bévséggel elődbe A gyöngyöt vagy aranyt: … nincs olly kintse, minél még Sok százszorta boándábbat nem érdemlene könyved. De többen voltak azok, a kik nemzeti hiuságtól indítva, tiltakoztak Sajnovics elmélete ellen s Barcsai Ábrahámmal riadoztak: Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, Ki Lappóniából hurcolja nyelvünket! Azonban a tudós Pray György meghódolt a tudományos bizonyítékok erejének s midőn megírta az említett Annales című könyvéhez pótló munkáját, ebben – saját kijelentése szerint – »inkább maga akarja megoldani, a mit előbbi művében kötött, mintsem mások kaszája vágja szét csomóját«. – Hager is húsz évvel utóbb e tárgyról kiadott könyvében igen józanul ítél a dologról.