Luther A Zsidókról És Hazugságaikról
Úgy tűnik, hogy támogatta a meggyilkolásukat is, azt írva: "Mi vagyunk a hibásak abban, hogy ha nem öltük meg őket". Parasztokról, zsidókról és kispolgárokról is írt a mazochizmus névadója » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Az értekezés tartalma Szerkesztés Az értekezésben Luther Márton a zsidókat (a judaizmus követőinek értelmében) "tisztességtelen, parázna népnek, vagyis nem Isten népének" írja le, és kijelenti, hogy "a származással, körülmetéléssel és törvénnyel való kérkedésüket erkölcstelennek kell tekinteni". Luther azt írja, hogy "tele vannak az ördög ürülékével… amiben disznóként dagonyáznak", a zsinagóga pedig "javíthatatlan kurva és gonosz ribanc". Az értekezés első tíz szakaszában Luther meglehetősen hosszan fejti ki nézeteit a zsidókkal és a judaizmussal kapcsolatban, és arról, hogy ezek hogyan viszonyulnak a protestánsokhoz és a protestáns kereszténységhez. A kifejtést követően az értekezés XI.
- Parasztokról, zsidókról és kispolgárokról is írt a mazochizmus névadója » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek
- Nem kell leverni a wittenbergi Stadtkirche oldaláról a 13. századi antiszemita domborművet
- A zsidókról és hazugságaikról
Parasztokról, Zsidókról És Kispolgárokról Is Írt A Mazochizmus Névadója » Múlt-Kor Történelmi Magazin » Hírek
A történelmi pillanat egy régi metszeten: Luther a borítóképen látható vártemplom ajtajára szögeli követeléseit © AFP / Lorio / Iberfoto / Leemage Az elmúlt évszázadokban az összes fenti lehetőséget kihasználták már a reformáció különböző ünnepein. De hát vannak szerencsére egyéb lehetőségek is. Egy másik történelmi kor elegyes hagyatékából senki nem ünnepelhet mindent. De szinte mindenki ünnepelhet valamit. Csak ismerje be, hogy az a valami nem az egész. Hanem a hozzá közel álló rész. Az a rész, amiről azt gondolja, hogy a legfontosabbat és legaktuálisabbat mondja a jelennek. Alulírott is arra a részre emlékeztet itt, amit annak gondol. * Az Ágoston-rend főnöke jól meg akarta szigorítani a szerzetesek életét, hogy sokkal inkább el legyenek szigetelve a külvilágtól. A zsidókról és hazugságaikról. Ezzel szemben ellenállás mutatkozott. A barátok jelentős része éppen hogy nagyobb szellemi és fizikai cselekvési szabadságot kívánt. Az ellenállás központja az erfurti ágostonos kolostor volt. Luther innen indult el magasabb rangú társa kísérőjeként 1510-ben Rómába, hogy a rendfőnököt meggyőzzék az igazukról.
Nem Kell Leverni A Wittenbergi Stadtkirche Oldaláról A 13. Századi Antiszemita Domborművet
1943-ban egy protestáns plébánost küldtek a dachaui koncentrációs táborba, amiért a nácik ellen beszélt; itt halt meg néhány hónap múlva. Egy katolikus apácát 1945-ben azért ítéltek halálra, mert zsidókat bújtatott. A nemzetközi közvélemény viszont felháborodott a történteken. Noha a New York Times címlapja még azt hirdette, hogy Goebbels állította le az erőszakot, a Life tudósítója már egyértelműen a nácik őrjöngéséről beszélt. Náciellenes mozgalmak szerveződtek Észak-Amerikában és Európában. Az Egyesült Államok, noha nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Németországgal, hazarendelte a nagykövetét. A brit kormány elindította a Kindertransport-programot a hazájukból elüldözött gyerekeknek. A közvélemény a náci rezsim ellen fordult; egyes politikusok szerint egy ilyen lépésre csak hadüzenettel lehetett reagálni. Minden megváltozott Az 1938 novemberében történt események után már sejteni lehetett, hogy mi lesz a zsidókérdés végső megoldása, az Endlösung: a népirtás. Nem kell leverni a wittenbergi Stadtkirche oldaláról a 13. századi antiszemita domborművet. Ezt már a nácik sem titkolták: az SS lapjában, a Das Schwarze Korpsban azt írták: "elpusztítani tűzzel és karddal".
A Zsidókról És Hazugságaikról
A zsidókról és hazugságaikról (németül: Von den Jüden und iren Lügen; modern írásmóddal: Von den Juden und ihren Lügen) 65 000 szavas antijudaista és antiszemita értekezés, amelyet a reformáció szellemi atyja, Luther Márton (1483–1546) 1543 januárjában jelentetett meg. Luther zsidósághoz való hozzáállása élete során különböző formákat öltött. Korábbi időszakában, egészen kb. 1537-ig, a zsidókat lutheránus vallásra akarta téríteni, de ebben nem ért el sikereket. Későbbi időszakában, amikor A zsidókról és hazugságaikról írt, elítélte őket és üldözésüket sürgette. Az értekezésben amellett érvel, hogy a zsinagógákat és zsidó iskolákat fel kell gyújtani, imakönyveiket meg kell semmisíteni, a rabbiknak a tiltsák meg prédikációt, gyújtsák fel a zsidók otthonait, valamint kobozzák el a vagyonukat. Véleménye szerint nem szabad könyörületességet vagy jóindulatot tanúsítani velük szemben, nem szabad jogi védelmet nyújtani nekik és "ezeket a mérgező férgeket" kényszermunkára kell fogni vagy örökre ki kell űzni.
Alig néhány hét telt el azután, hogy a nácik hatalomra jutottak Németországban, máris bojkottot szerveztek a zsidó üzletek ellen. Aztán jött a numerus clausus – a zsidók arányának korlátozása a felsőoktatásban és a tisztviselői pozíciókban –, majd két évvel később a nürnbergi faji törvények, amik a zsidók és nem zsidók közti házasságot is megtiltották. A nácik felsőbbrendűségi hajlama már itt megmutatkozott, de akkor úgy tűnt, hogy a zsidókat is csak annyival tartják alacsonyabb rendűnek, mint bárki mást. Ezt alátámasztja, hogy bár csak a németek lehettek birodalmi polgárok (Reichsbürger), mindenki mást, köztük a zsidókat is az alacsonyabb rendű állampolgár (Staatsangehöriger) kategóriába soroltak. Noha Nietzsche Übermensch-elméletét a nácik simán közös nevezőre hozták a hitleri fajelmélettel, fontos különbség, hogy Nietzsche prófétája, Zarathustra a saját fejlődése által, önmaga meghaladásával akart magasabb rendűvé, emberfölötti emberré válni. Hitler megelégedett azzal, hogy kinevezett egy népcsoportot alacsonyabb rendűnek, akiket ki lehet irtani.