József Attila Külvárosi En Ligne
József Attila a vers megírásának időpontjában került kapcsolatba a Munkáspárttal. Az est leírása egy konyhából indul ("konyhánk már homállyal teli"). "A fény hálóját lassan emeli" mondat egy metafora. A fény lassan szüremkedik be a konyhába, vagyis sötétedik, ezzel kísérteties homályba burkolva a szóban forgó konyhát. Az este megérkezése és a hálót emelő halász között a közös jegy az átszüremkedő víz, mely képe megjelenik az est szemléltetésében. A fény úgy tűnik el a világból, mint ahogy a vízből kiemelt hálóból a víz Ezt a metaforát a 3. -4 sorban megjelenő víz fogalma kapcsolja össze A második strófában egy érzékszervi csalódásnak vagyunk tanúi, mégpedig a csend megszemélyesítést, a súrolókefe és a faldarab életre kelését figyelhetjük meg. Babel Web Anthology :: József Attila: Külvárosi éj. Ennek hátterében megszemélyesítés áll, hiszen a József Attila féle tájversek életre kelnek. Az első 3 vsz. igéi (emeli, teli, lábra kap, mászik, tűnődik, hulljon-e, megáll, sóhajt, leül, megindul, gyújt, égjen) gyenge, a vízhez hasonló áramló mozgást sejtetnek.
József Attila Külvárosi En Ligne
Jöjjön József Attila: Külvárosi éj verse. A mellékudvarból a fény hálóját lassan emeli, mint gödör a víz fenekén, konyhánk már homállyal teli. Csönd, – lomhán szinte lábrakap s mászik a súroló kefe; fölötte egy kis faldarab azon tünődik, hulljon-e. S olajos rongyokban az égen megáll, sóhajt az éj; leül a város szélinél. Megindul ingón át a téren; egy kevés holdat gyújt, hogy égjen. Mint az omladék, úgy állnak a gyárak, de még készül bennük a tömörebb sötét, a csönd talapzata. S a szövőgyárak ablakán kötegbe száll a holdsugár, a hold lágy fénye a fonál a bordás szövőszékeken s reggelig, míg a munka áll, a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait. S odébb, mint boltos temető, vasgyár, cementgyár, csavargyár. Visszhangzó családi kripták. A komor föltámadás titkát őrzik ezek az üzemek. Egy macska kotor a palánkon s a babonás éjjeli őr lidércet lát, gyors fényjelet, – a bogárhátú dinamók hűvösen fénylenek. Vonatfütty. József attila külvárosi ej.ru. Nedvesség motoz a homályban, a földre ledőlt fa lombjában s megnehezíti az út porát.
József Attila Külvárosi Ej.Ru
A vers befejező része emelkedett, ünnepélyes hangvételű, melyben a költő egy eljövendő jobb világ reményét sugallja: "Az éj komoly, az éj nehéz. Alszom hát én is, testvérek. Ne üljön lelkünkre szenvedés. Ne csipje testünket hideg. "
Alszom hát én is, testvérek. Ne üljön lelkünkre szenvedés. Ne csipje testünket féreg.