Megérkezett Kele, Az Ország Első Gólyája
Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem! *** Fekete István Roráte Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Fekete istván híres kutija teljes film. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
- Fekete istván híres kutija teljes film
- Fekete istván híres kutija magyar
- Fekete istván híres kutija 50
Fekete István Híres Kutija Teljes Film
O lyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Új kutyafuttató lesz Dunakeszin, szavazzon, hogy kiről nevezzék el! | Dunakeszipost. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: "Harmatozzatok égi Magasok! " Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan.
Fekete István Híres Kutija Magyar
Felkapom a nehéz misekönyvet – rajtam a sor –, és indulok az egyik aggastyán előtt, vigyázva, ne siessek, bizonytalan kocogása el ne maradjon mögöttem. Az élő lángot én gyújtom meg, s minden halk, nesztelenek a léptek, a miseruha surrogása, öreg térdek roppanása, hallani szinte a gyertyák sercegését, majd ahogy a kehelyben csobban a bor, zizzen a kézben az ostya. Lassan kihuny bennem az álmosság. De még távolról hallom: – Introibo ad altare Dei. 1 És már ébren hadarom, s nem gondolok rá, milyen fontosat is felelek: – Ad Deum, qui laetificat juventutem meam. 2 Mondjuk a lépcsőimát, s mondom én is – harmadikos ha lehetek – a confiteort 3, megborzadva kamaszbűneimen: "mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa! Fekete istván híres kutija magyar. " 4 S mit tudom én, mik is a bűneim, csak a rémület él bennem, akkor is, és milyen sokáig, hogy a sátán martaléka vagyok, még az oltár inasi szolgálatára is méltatlan. S dehogy értem meg, amit a papnak felelek, hogy Isten vidámságot ad ifjúságomnak, s ez Isten legszebb ajándéka, a derű és ami benne foglaltatik: a bizalom.
Fekete István Híres Kutija 50
A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: – "Harmatozzatok, égi Magasok! " Mise végére egészen bemelegedett a templom, majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –, bár ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához. És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Ki volt Fekete István híres kutyája?. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul… – Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel.
Aztán milyen sárga a füle… akár a halotté… – Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?! … Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát: – Hallod-e, Máté? Máté felhorkan: – No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés? – Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél… És nézi egymást a két öreg. A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak. – Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott. Ünnepváró irodalom #2: „Azok az adventi hajnalok!” – Újszeged Plébánia. – Na, hál Istennek, hát akkor menjünk. És egymás mellett kicsoszognak a templomból. – Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre. – Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt. – Csoda! – suttog a kis angyal. – Hát bizony a mai világban… – És most mit csinálnak? – Nézz utánuk, fiam. A két öreg már Illés háza elé ért.