Petőfi Sándor: A Nép Nevében &Raquo; Virágot Egy Mosolyért Versek
Ebből fizették a megszálló csapatok zsoldját, de az adott országból folyó importot is, míg a német importőr a német államkasszának fizette meg a vételárat. Azaz a francia állampolgárok fizették ki a Franciaországból Németországba szállított árukat! Emellett úgy határozták meg az átváltási árfolyamokat, hogy a német katonák krőzusként vásárolhattak mindenütt. Ez javította a hangulatot, a hazaküldött csomagok növelték a német életszínvonalat, elfedték a fegyverkezés miatti hazai áruhiányt és ezzel megakadályozták az inflációt. Csak a megszállt lakosság ment bele tönkre. A zsidók vagyona valójában a nép vagyona, harsogta a náci propaganda. Az első lépések itt is a megtakarítások, valamint a külföldi devizák és a nemesfém kényszerátváltása volt német állampapírokra. Aki emigrált, annak a vagyonát lefoglalták. A gettósítás, majd a deportálás során minden maradék vagyontárggyal ez történt, legyen az ház vagy csak egy télikabát. Az "árjásítás" a gyakorlatban azt jelentette, hogy az állam elárverezte a zsidóktól rabolt vagyontárgyakat.
- A NÉP NEVÉBEN - Petőfi Sándor - Érettségi.com
- A nép nevében – Wikiforrás
- Petőfi Sándor: A nép nevében (elemzés) – Oldal 2 a 3-ből – Jegyzetek
- Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN
A Nép Nevében - Petőfi Sándor - Érettségi.Com
Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Tövíseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét! Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
A Nép Nevében – Wikiforrás
Mely fórumokon eddig mindig Orbán Viktor bukott el, s nem mi, de még csak nem is azok, akiket a téren hülyített. Az a fő baja inkább ennek a megcsúfolt ünnepnek, hogy ami ott történt, minden hazugság volt. Semmi mást nem szolgált, legkevésbé a nép jólétét, Európa megjobbítását, anyánk kínját, csak azt, hogyan őrizze meg egy arra méltatlan figura a hatalmát. Orbán - mind a kettő: a "keményen vitázó" és a "békülékeny arcát mutató" is - behúzott farokkal ügetett haza Európából. Nézze már végig valaki, hogy miként viselkedtek vele az elmúlt fél évben ott az övéi, mit szólt vagy (nyomatékosan) nem szólt viselt dolgaihoz az Európai Néppárt, aminek ő az egyik alelnöke! Orbán most azért ágált, hogy a neki megmaradt - kizárólag itthoni - fórumok előtt egy kis ideig még megálljon. Azért akarta szétkenni a rá hányt sarat, egyszersmind kreálni egy új, egy minden eddiginél nagyobb ellenséget, akivel a népnek kell megküzdenie, hogy ne az ő eddigi - európai és hazai - teljesítményével legyünk elfoglalva.
Petőfi Sándor: A Nép Nevében (Elemzés) &Ndash; Oldal 2 A 3-Ből &Ndash; Jegyzetek
Orbánnak ugyanis nem eleve a személyét utálják Európában, hanem azt, amit másfél éven keresztül művelt kétharmada birtokában. E mostani módszere persze nem új, még csak nem is ő találta ki, régi recept hadat üzenni Kanadának, azaz ordas nagy hazugsággal elterelni a figyelmet a hétköznapi kis hazugságokról. Hiszen mi is arról beszélünk, hogy szabadságharcot indít az unió ellen, s nem arról, hogy ugyanebben a beszédében azt hazudta, hogy "megállítottuk a munkanélküliség terjedését". Állították egy fenét! Orbán Viktor a nemzet ünnepén úgy csinált, mint aki ráront Európára, pedig csak rárántott nemzetére. Magát rakta a nép helyébe, bukásának mocskát próbálta szétkenni a megjelenteken és a távolmaradókon, honi hívein és ellenfelein, egyszóval mindenki máson. Ahogy szokta.
Petőfi Sándor: A Nép Nevében
Ha nem az orrunk előtt csinálja ezt a műsort, talán el sem hisszük - az Európai Unió egyik tagállamának miniszterelnöke a nép nevében szabadságharcot hirdet az unió ellen, mintha az tényleg csak a Szovjetunió lenne, amit nevezett váll-lapos hasonlatával annyira hangsúlyozott. De ha meghirdette, hát meghirdette, és akkor most mi van? Mi, a nép, mit csináljunk? Kapára, kaszára? S ha európait látunk, vagy egy eltévedt uniót, üsd, vágd, nem apád? Az elmondottakból kiderült, ezt kéne. Mert mi vagyunk a nép, a nép, akit - még az első regnálása idején - nem kísért ki Jacques Chirac a kocsijáig, hanem a kapuban egy laza mozdulattal a tudtára adta, hogy merre van kifelé. Mert mi vagyunk, akiktől immár mindenki viszolyog tágabb lakókörnyezetében. Mi vagyunk azok, akikből a partnerei nem kérnek. Nos, akár kétharmad van a parlamentben, akár nincs, akár tetszik valakinek, akár nem: ez egyszerűen nem igaz! Nem mi vagyunk. Nem a népet lökték ki anno az Élysée-ből, nem a népé az az alkotmány, amiről Orbán Viktor március 15-én így szónokolt: "mi magunk írjuk".
Hát ezért borzongató könyv ez: a barna leplet lerántva nem a nácizmus démonát találjuk, hanem egy kolbászokkal, ágyneművel, esetleg egy-egy ezüsttárggyal teli csomagok alatt roskadozó derék németet.
Ez egyrészt jelentős bevételeket eredményezett az államnak (akár a folyó bevételek 10%-át is), másrészt ismét csak hiánycikknek számító áruk jelentek meg a piacon, lekötve a "felesleges" vásárlóerőt és megnyugtatva a lakosságot. Mindez nem csak Németországban játszódott le, de a megszállt vagy szövetséges országokban is, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a helyi lakosság elfogadja a német jelenlétet, hiszen hasznot húzott belőle. Ezzel magyarázható az a kettősség is, ahogy a helyi hatóságok együttműködtek a zsidó deportálásában, de utólag nem akartak tudni arról, mi is történt velük. A kiraboltak eltűnése érdekükben ált, de a gyilkosságot a nácikra lehetett fogni. A haláltáborok tehát részben egy gigászi bűntény sértettjeit tüntették el, másrészt – és ez még kegyetlenebb – a csökkenő élelmiszer-fejadagokért versengő szájakat. Bárki éhezhetett, csak a németek nem. Aly könyve komoly visszhangot keltett. Újra, és nagyon gyakorlatiasan vetette fel a tömegek felelősségének kérdését. Minden, a háborút megélt németnek vannak emlékei a hazaküldött élelmiszerről, ruhákról, esetleg a kiárusításokon vett zsidó tárgyakról.