Szabó Győző: "Meg Kell Értsük Ezt A Dolgot Ahhoz, Hogy Tudjunk Beszélni Róla"
A Toxikoma megmutatja a kemény valóságot Mindenki tudja, hogy létezik a drog, hogy már beférkőzött a mindennapjainkba. Akad aki elsiklik felette vagy becsukja a szemét, vagy tudja a hátrányait, hatásait, vagy a másik véglet, hogy maga is szerhasználó. Aki időben vállalja és megkapja a segítséget, ő még élheti tovább az életét. A Toxikoma keményen bemutatja a valóságot, mivé válik az ember, ha hozzányúl a drogokhoz, vagy ha hosszú évek óta függő. Összességében hidegrázós a Toxikoma s bár a könyv alapján készült a film, találhatunk benne fikciós elemeket is. Herendi nem kifejezetten drogprevenciós alkotást akart készíteni, bár tulajdonképpen elrettentésnek nagyon jó, viszont Szabó Győző függősége és démonai a fő téma. Azonban, ha az ember jobban belegondol, Győző végig az életével játszott. Hiába az ideig-óráig való ellazulás, évekig tartó szerhasználóként, komolyan megüthette volna a bokáját. Nagyon elgondolkodtató, és látva mit tesz a heroin vagy más drog az emberekkel, honnan-hova juthat, vagy belecsöppenni Lipótmező pszichiátriájába, amit mindenki csak hallomásból ismer, elég megrázó, s azt gondolom, lelkileg is bírni kell.
Filmajánló: Toxikoma &Ndash; Ah Magazin
A színész ma már teljesen tiszta, de volt idő, amikor herionfüggő volt. Szabó Győző a Forbes -nak mesélt kábítószeres élményeiről. Napra pontosan tudja, 2000. május 28-án heroinozott utoljára, még mindig emlészik az érzésre, ami függővé tette. Akkor nem tudtam, hogy az lesz az utolsó. Amikor azt mondjuk, hogy heroinista vagyok, az azért van, mert az addiktológia szerint nincs gyógyult drogos, csak szüneteltetve van a szerhasználat. De azt is tudom, hogy ha egy kupac heroint kiszórnál elém, akkor sem nyúlnék hozzá, mert nagy a tét. Húsz éve is az volt – az életem –, és most is az – mondta a színész, aki nagyon régóta nem él már drogokkal, alkoholt viszont rendszeresen fogyaszt, de csak mértékkel. A heroin viszont teljesen más volt az életében, egy brutális dolog. Benyomod a heroint, jön a két-három percig tartó flash. Brutál, elmondhatatlan dolog. Aztán jön egy több órán keresztül tartó eufória, mert nincs dülöngélés, kontrollvesztés, nem mondasz hülyeséget – emlékezett vissza az érzésre Szabó Győző.
Sőt elmondása szerint az alkoholról sem szeretne lemondani, mivel megesik, hogy akár egy üveg bort is megiszik, ahogy egy este sem telik el úgy, hogy egy pohár bor legalább ne csússzon le. Erre szokta mondani Zacher Gábor, akivel közös előadás-sorozatunk van, hogy rendszerint lerombolom, amit ő egy óra alatt felépít. Mert szerinte naponta egy pohár bort meginni már alkoholizmus. Szerintem meg nem. Nekem az jár – magyarázta Szabó, majd visszatérve a kábítószer-használatra megjegyezte, mindig intravénásan heroinozott, de szerencsére soha nem kapott el semmilyen betegséget. Szabó Győző azt is kifejtette, min kellett keresztülmennie az elvonón. Izomrángások, a hidegpulyka-állapot, amikor egyszerre ráz a hideg, és izzadsz, ízületi fájdalmak, fejfájás, hányinger, f*sás és minden egyéb. Brutális, mindez három héten keresztül – emlékezett vissza a színész, aki azt is elmondta, először mindenkinek magának kell bevallania, hogy bármilyen függősége is van. (Borítókép: Szabó Győző. Fotó: Kaszás Tamás / Index)