A Miskolci Kozslik Ház – Megjelent A Miskolci Naplóban – Az Ügyvéd Úr Márványlécsőin Ugrattam Fel A Motorommal – Szántógráf

Azóta a harangot minden évben Bató Eszter halálának évfordulóján (május 13. ), születésnapján (szeptember 11. ) és névnapján (május 24. ) is meghúzzák, emlékezve a tragikus sorsú fiatal nőre. A Bató kereskedőcsalád emlékét, az egykori otthonuk is őrzi, ahol a lakóházat átépítve létrejött a Bató ház üzletközpont. A templom berendezései Az egyhajós csehsüveg boltozatos templom belső díszítése egyszerű, visszafogott, de copf stílusú szószéke és empire Mózes-széke különlegesen szép kivitelezésű. Aranyozott padjait faragott Luther-rózsák díszítik. A bejárati oldalán háromszintes karzat magasodik a belépő fölé, míg az északi és a nyugati falaknál falazott szerkezetű karzatokat találunk. Fizetett hirdetés Kapcsolódó Csupros Mária oszlop A Mária-oszlopot 1738-ban emelték a kolerajárvány áldozatainak emlékére.

Béla, a testvére a nagyapa nyomdokába lépett, kalaposként dolgozott. Dr. Kozslik István még megérte, hogy a teljes házát államosítsák a Rákosi-érában. Lánya, Kozslik Mária, mint a kisgazdapárt politikusa ösztöndíjas meghívást kapott az Egyesült Államokba, de az itthon megváltozott politikai körülmények miatt sosem tért vissza Magyarországra. Megismerkedett egy Donovan nevű ausztrál fiatalemberrel, akinek a feleségeként több országban, köztük Párizsban és Rómában is "nagykövetné" lett. Unokatestvérével, a most éppen az év végén nyugalomba vonuló Kozslik István ügyvéd elmondása szerint, az ezredforduló előtt szakadt meg a kapcsolatuk. Egy biztos, Mária a rendszerváltás után se gondolt arra, hogy az elorzott belvárosi házukat viszszakérje. Az 1956-ban született Kozslik ügyvéd úr megkésve, de megnyugtatott, hogy az alagsorban hagyott, nem éppen mobilizálható páncélszekrény már üres volt. Ha bármi kincs is maradhatott az épületben, azt valahol befalazták, hiszen ezek az idők másról sem szóltak.

A Vörösmarty és Jókai városrészek nevezetességeit, Selyemrét fejezeteit, de a tetemvári vigalmi negyedet is felelevenítették kedd délután a helytörténeti mozaikokkal tűzdelt belvárosi könyvbemutatón. Fotó: Horváth Csongor Pontosabb talán, ha mindezt - nem degradálva - inkább füzetbemutatónak tituláljuk. S így már a többes szám is indokolt: az elkészült füzetek ugyanis városrészekre bontva taglalják az adott környék látványosságait, ismertetik annak elfeledett históriáját. A Célpont Közösségi Tér és a Háromkő Egyesület által kreált helytörténeti kiadványok bemutatójára azt követően került sor, hogy a két szervezet az önkormányzattal együttműködve megvalósította a "Helyi identitás és kohézió erősítése" nevezetű projektjét a Vörösmarty és Jókai városrészeken. Tóth Arnold történész és Reiman Zoltán blogger ezúttal a programmal korábban párhuzamosan futó helytörténeti előadássorozatuk gyümölcseként ismertette hiánypótló kiadványtermésüket a Sub Rosa Cafe falai között. Tóth Arnold legkedvesebb története gyanánt személyes vonatkozással nyitotta az eseményt: Tetemvár első világháborús temetőjének feltárásában gyermekkora óta részt vesz - az idevonatkozó kötet ugyancsak idén jelent meg.