Csáth Géza Verseilles
Mert életem felén nem is vagyok, de látszom, s reggel, ha öltözöm, csak játszom, egyre játszom és vár a sír. Csáth Géza: Találkoztam anyámmal - diakszogalanta.qwqw.hu. Ó, vad szerelmese az őrült morfiumnak, adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak, akár a pap kérlek kiáltozván, és íróasztalomra fantasztikus lázban görbedek lehajolva, hogy hívjalak. Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas, ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass annak, ki él, s álomtalan éjjel kétségbeesve vár rád, a múltnak koldusa és százszorosan árvább a semminél. Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak, ki bátran indultál, kapudat megtaláltad az éj felé. De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen feledve önmagam, jajokba fúlva lettem az életé.
Csáth Géza: Találkoztam Anyámmal - Diakszogalanta.Qwqw.Hu
Azonban nem ő volt az egyetlen nő a költő életében, a halálos beteg Kosztolányi egy szanatóriumban beleszeretett Radákovich Máriába, de feleségétől így sem tudott elszakadni. Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Csáth Géza idézetek. Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált?
Csáth Géza Idézetek
Majd megállt, és búcsút intett felém. Sokáig mozdulatlanul nézett vissza, s végre, mint egy fehér árnyék, egyszerre elsietett. Sokáig álltam ott a kék erdő szélén, és néztem utána csendes, imádó bánattal. Azóta naponként gondolok rá. És elhagytam miatta a fekete hajú asszonyokat és az édes hangú lányokat, hogy vele álmodjak - anyácskámmal, húszéves anyámmal, aki meghalt egy sötét hajnalon. Meghalt nagy, nehéz sóhajtással.
És persze Kosztolányit is. Fülöp Tamás Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának Te sohase-jövő és sohase-beszélő, várlak ma is, halott, e hosszú és a késő, bús éjszakán. Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal, s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány. Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan, hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban és sír a táj? Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben, de hogy ilyen soká tart azt most meg nem értem és fájva fáj. Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád s a végtelen felé táguló nagy pupillád szögezd felém. Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény. Ah jól siess. Szíved még egyszer megszakad tán, ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán s nem értenek. És űznek majd tovább idegen, bús hazádban, zsákutcán és közön, ideges és hazátlan kisértetet. Itt nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem, tudod, hogy portámon és a szívembe nincsen semmi gonosz. Mert nem feledtelek.