A Szolgálólány Mesaje Si Sms
Sokan feminista írónak tartják, mivel legtöbb művében felbukkan a nemek közötti különbségek kérdése. Írásai szerteágazóak. Témái közé tartozik Kanada nemzeti identitása, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Európa kapcsolata; foglalkoztatják az emberi jogok, környezetvédelmi problémák kérdései, a nőiesség társadalmi felfogása. Az utóbbival kapcsolatban a női test művészeti megjelenítéséről, a nők társadalmi és gazdasági kihasználtságáról, és a nők és férfiak közti kapcsolatokról is ír. Leghíresebb regénye, A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale, 1985) egy jövőbeli, a nőket elnyomó társadalomról fest hátborzongató képet. Guvat és Gazella című regényében és legújabb esszéiben különös érdeklődést (és aggodalmat) mutat a nem megfelelően szabályozott biotechnológia iránt.
A Szolgálólány Meséje 4 Évad
Reméljük, mi továbbra is csak a képernyőn találkozhatunk A szolgálólány meséje szereplőivel. VIGYÁZAT, SPOILER! Egy csomó vörös köpenyes, csuklyás nő özönlötte el a napokban Washington belvárosát. A járókelőket és a turistákat a Twitteren záporozó bejegyzések tanúsága szerint meglehetősen felzaklatta, hogy a disztópikus regény szereplői százával lepték el az amerikai fővárosban található National Mall parkot. Ugyanis éppen forgatták a A szolgálólány meséje harmadik évadát. Néhány szerencsés arra járó még a főszerepet játszó színésznőt, Elizabeth Mosst is elcsíphette, amint Joseph Fiennes, aka Parancsnok mellett térdel. A szolgálólány meséje a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor a női termékenység olyan alacsony, hogy a tehetős családok szexuális rabszolganőket alkalmaznak, akik teherbe esnek a feleségek helyett; Amerika keresztény fanatikusok diktatúrájává válik. A sorozatot azért is ünneplik a nézők és a kritikusok, mert egyetlen olyan eleme sincs, ami nem történt volna meg a világ valamelyik országában, valamelyik korban.
A Szolgálólány Meséje 4. Évad 7. Rész
A sorozatot ugyan nem láttam még, de részleteket és a trailert elcsíptem és már ennyiből is látszott, hogy a könyvhöz képest sokkal mozgalmasabb és részletesebb a cselekménye, szóval tuti, hogy nem fogom kihagyni, és talán sikerül általa választ találnom a kérdésekre, amiket a könyv hagyott bennem. Összességében tetszett, de nem hibátlan és abszolút megértem, hogy miért lett ennek a törénetnek pont mostanában ekkora keletje. Igazság szerint mindenkinek érdemes lenne egyszer elolvasni, mindenféle felcímkézés nélkül, mert ebben a történetben nem az a lényeg, hogy feminista-e, hogy liberális-e, vagy vallásellenes-e, hanem az, hogy az emberi ostobaságnál és korlátoltságnál nincsen veszélyesebb dolog a világon. Margaret Atwood – A szolgálólány meséje Kiadó: Jelenkor kiadó Fordító: Mohácsi Enikő Keménytábla levehető védőborítóval, 496 oldal Megjelenés éve: 2017 (Előtte a Lazi kiadó adta ki, 2006-ban) A SZERZŐ Margaret Atwood (1939) kanadai író, költő, kritikus, aki elnyerte sok egyéb mellett a Man Booker és az Arthur C. Clarke-díjat is.
A Szolgálólány Mesaje
Nem sok könyv megjelenését övezi manapság akkora várakozás, mint Margaret Atwood Testamentumok című regényéét. Szeptemberi megjelenését követően alig egy hét alatt több mint százezer példányt adtak el belőle az Egyesült Királyságban, Amerikában jelenleg körülbelül félmilliónál jár az eladott példányok száma. A könyv bemutatója akkora esemény volt, hogy egy show-műsort is szerveztek köré, amit 1300 moziban élőben lehetett nézni szerte a világon. A Testamentumokért a 80 éves Margaret Atwood megkapta élete második Booker-díját, az angol királynő pedig brit becsületrenddel tüntette ki. (Magyarul november közepén jelent meg Csonka Ágnes fordításában. ) Az óriási várakozás tulajdonképpen érthető: A szolgálólány meséjének folytatására nem kevesebb mint 34 évet kellett várni. Ez a hosszú idő önmagában is bőven elég lett volna a várakozás felkorbácsolásához egy olyan könyv esetében, ami cliffhangerrel ér véget, hiszen a végén a főszereplő – nem éppen önszántából – beszáll egy nagy fekete furgonba, amiről nem tudjuk, hogy hova viszi.
1968-ban Atwood férjhez ment egy Jim Polk nevű férfihoz, majd 1973-ban elváltak. Nem sokkal ezután megismerkedett a regényíró Graeme Gibsonnal, akivel összeköltözött. Az észak-torontói Alliston nevű városban telepedtek le Ontario államban. Lányuk, Eleanor Jess Atwood Gibson 1976-ban született (előző házasságából Graeme Gibson-nak két fia van, Matt és Grae). Atwood manapság Toronto és Pelee Island (Ontario) között osztja meg idejét. Párjával mindketten tagjai a Kanadai Zöld Pártnak, és támogatói Elizabeth May-nek, a párt vezetőjének. Atwoodnak erős és határozott véleménye van a környezetvédelemről. Javaslatai közé tartozik a benzinnel működő fűnyírók betiltása. Otthonában energia-korlátozó eszközöket vezetett be, például léghűtés helyett házát kinyitható ponyvatetőkkel és tetőablakokkal szereltette fel. Élettársával egy hibrid-típusú autóval közlekednek. Irodalmi munkássága sokrétű; a tudományos fantasztikus irodalmi zsánertől kezdve a dél-ontarió-i rémregényeken át mindennel kísérletezett már.