Jozsef Attila Szueletesnapomra
József Attila Isen.Fr
Testvérével, József Etelkával (Etus) 1937. december 3-án Balatonszárszón "elpusztult az emberi értelem" – állítólag ez állt azon a fehér papírlapon, amely József Attila íróasztalán maradt. Jozsef attila szinhaz. Többször búcsúzott, Kész a leltár című versével számot vetett életével, és bár jobb hangulataiban visszatért az életkedve, kiadójának budapesti utazás ígéretét lengette be, a magyar irodalom egyik legnagyobb költője elhatározta, hogy véget vet életének: az elfogadott álláspont szerint tehervonat elé vetette magát. Zelenka Sándor, egy nyolcadik osztályos gimnazista gyermeki hanggal búcsúzott a Szép Szó hasábjain József Attilától: "Nemzett József Áron / Megszült Pöcze Borcsa" / Éltél amíg voltál, / Tested is a porba' / Szétmállik, mint másé / Péteré, Tamásé, / Hiszen ez a sorja. " A Makói Újság ban búcsúzóként a következőkkel igézték meg a város hölgyeit: "Régi makói szép szerelmei, titokban vegyék elő akkori verseit József Attilának, azokat, amiket Magukhoz írt, olvassák el titokban, könnyezzék meg és értsék meg most [.. ]" Azóta tudjuk, hogy a halhatatlanság jóslata bevált, noha ez – és a posztumusz Baumgarten- (1938) és Kossuth-díj (1948) – már nem vigasztalhatta József Attilát.
József Attila Istenem Én Nagyon Szeretlek
Jozsef Attila Szinhaz
Mikor a villamos csilingel, Vagy ha a kedves kenyeret szel S elvál a kenyér a karajtól, Az Isten megjelenik akkor. Őt én már igen sokszor láttam; Fáradtan feküdtem az ágyban, Ő jött s megláttam szemlehunytan, Éppen amikor elaludtam. Egyszer borotvát vizsgálgatva Ujjamat végighúztam rajta. Nagy hideg támadt, nehéz, fojtott, Még a csontom is megborzongott. Gondolatban tán nem is hittem; De amikor egy nagy zsákot vittem S ledobva, ráültem a zsákra, A testem akkor is őt látta. Most már tudom őt mindenképpen, Minden dolgában tettenértem. József Attila - Kiáltunk Istenhez - Istenes versek. S tudom is, miért szeret engem, Tettenértem az én szivemben. Hogyha golyóznak a gyerekek, Az Isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, Golyóját ő lyukba guritja. Ha hideg a föld leheverni, A Napot nagy felhőkbe rejti És meg-megráncigálja fürtünk, Úgy mondja meg, hogy le ne üljünk. Ő sohase gondol magára, De nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, Friss széllel arcuk pirosítja. Ő vigyáz a tiszta cipőre, Az uccán is kitér előre. Nem tolakszik és nem verekszik, Ha alszunk, csöndesen lefekszik.
Libapásztorból költő Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. József Attila: Isten - Meglepetesvers.hu. 9 945 ft 8 990 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 14 990 Ft
Hiszen az ember menekül a haragvó lényektől – állatoktól, démonoktól –, különösen mi, keresztények a haragvó Istentől. Ez az agyongyötört lélek azonban jól ismeri magát, és tudja tapasztalatból, hogy vele csak keményen lehet viselkedni! " Ordíts rám, hogy nem szabad! Csapj a kezemre mennyköveddel. " Igényli a katarzist, ezért fordul Istenhez: " Ijessz meg engem, istenem ". Közben tudja, hogy " nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom ". Vajon mire való ez a kihívás? Mit akar ez " a porból éppen hogy kilátszó " emberke? Olyat, amit a legnagyobb isten-keresők, a hosszú utat megjáró tékozlók szoktak kérni: " Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra ". Igen, erről van szó! Attól retteg, hogy ha most nem találkozik Istennel, akkor végképp elnyeli a nihil, – magával ragadja a " semmi sodra ". Ezért érzi magát olyan bátornak. A remény teszi kihívóvá: " Már mindent merek ". József Attila: ISTEN. Lehetetlen nem észrevenni, hogy mindent egyre tesz fel, mert érzi, reméli, tudja, hogy úgyis Ő, a Nagy Úr, fog győzni.