Tompa Mihály A Gólyához Elemzés
- Tompa Mihály - A Gólyához Előadó -Tímár Bence | Vers videók
- Visegrad Literature :: Tompa Mihály: A gólyához
Tompa Mihály - A Gólyához Előadó -Tímár Bence | Vers Videók
Az utókor mégis úgy könyvelte el mint valamiféle gyengébb kiadását az őt hajdan dicsőítő lángszellemnek, aki ráadásul népiességben lemaradt, és kicsit vörösmartys, bajzás hangon írt. Tompa Mihály keserű kétségbeesését 1850-ben még nyíltan fejezte ki A gólyához című költeményében. Meg is hurcolták érte. – Olvassátok el és értelmezzétek ezt az önmarcangoló, zokogó elégiát. Tompa Mihály: A gólyához Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és siró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóba, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyet: Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet. Házamról jobb ha elhurcolkodol. - De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségb'esést ne hallanál alól S nem félhetnél az ég villámitól? Visegrad Literature :: Tompa Mihály: A gólyához. Csak vissza, vissza! dél szigetje vár, Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Visegrad Literature :: Tompa Mihály: A Gólyához
Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk! Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk: A kidült fában őrlő szú lakik... A honfira, honfi ki vádaskodik. Testvért testvér, apát fiu elad... Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy; ki távol sír e nemzeten, Megútálni is kénytelen legyen!
Megenyhült a lég, vídul a határ, S te ujra itt vagy, jó gólya-madár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és siró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóba, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyet: Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet. Házamról jobb ha elhurcolkodol, De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségbesést ne hallanál alól S nem félhetnél az ég villámitól? Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy - volt! az is elveszett! Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! Sokra sír, sokra vak börtön borul, Kik élünk: járunk búsan, szótlanul; Van aki felkél és sirván, megyen Uj hont keresni túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett, A vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig.