A Lélek Mágikus Hatalma
Az egyiptomi halottas könyv szerint, az elhunyt lelke alvilági útja során 7 csarnokon és Ozírisz házának 21 pilonján kell átkeljen. Itt nemcsak a csarnokok, a házak és a pilonok előtt őrt álló ajtónállók, hanem még az oszlopok, az ajtók, a szemöldökfák nevét is tudnia kellett és egyenként megszólítva őket, ki is kellett mondania ezen neveket. Az út során a lélek szembetalálkozik saját démonjaival is. Ezeket csakis akkor tudja legyőzni, ha felismeri és néven nevezi őket. Amint hangosan kimondja nevüket, azok elvesztik hatalmukat felette, legyőzetnek. A Lélek Mágikus Hatalma. Néhány istenről és démonról azt tartották, hogy különböző formákban jelenhetnek meg, és mindegyik formának eltérő neve volt. És ahhoz, hogy abszolút hatalmat szerezzen a halott lelke egy isten, vagy egy démon felett, tudni kellett az összes formájának nevét. Az " Apóphisz legyőzésének könyvéből" megtudjuk, hogy nemcsak a szörnyek viaszfiguráját kellett elkészíteni, hanem rá is kellett írni a nevét azért, hogy a figura elpusztuljon, amikor a tűzön elég, és így a neve is elpusztuljon.
A Lélek Mágikus Hatalma
Méghozzá azt, hogy a májá szinte észrevehetetlenül fedi el az illúzió rabját. A maya fátyla szinte láthatatlan, mégis teljes illúzióval fedi be a megtévesztett embert. Lehet valakinek sziklaszilárd meggyőződése egy dologban, miközben a valóság annak éppen az ellenkezője. Miként a klasszikus védikus filozófiai példában, amikor is a szemlélő a kötelet kígyónak látja. Szent Mihály Metapszichikai Akadémia. Vagy mint amikor a sivatagban a távolban vizet látunk. A tévképzet pedig oly erős, hogy a sivatagban tévelygő képes a nem létező, vagy legalábbis nem azon a helyen létező víz délibábját kergetni. Tévút, mókuskerék. Az élet helyett éppen a halálba vezet, ráadásul teljes meggyőződéssel. Schopenhauer így ír a maya fátylával borított emberről: "Mint a tobzódó végtelen tengeren, mely üvöltve torlasztja és mossa el a hullámhegyeket, egy puszta csolnakon ül a halász, a gyönge alkotmányra bízva életét; úgy ül nyugodtan, a gyötrelmek világának közepette, az egyes ember, a princípium individuationisra bízva magát. " Schopenhauer is a hindu tanokat idézi: a Maja-fátyla arra való, hogy eltakarjuk vele a világ szenvedés-természetét, és átadhassuk magunkat az illúzióknak.
Szent MihÁLy Metapszichikai AkadÉMia
Ré kihúzta magát, és azt mormolta gyönge hangon: " Kheper vagyok, ha felkelek, Ré vagyok a zeniten, Atum, mikor lefekszem. " Ízisz azonban nem érte be ezzel a válasszal, tudta, hogy a felsorolt nevek közt nincs Ré valódi neve. Nem segített rajta, így a Napisten szenvedése tovább folytatódott. Amikor az már nem bírta tovább, megsúgta Ízisznek a titkos nevét, de megígértette vele, hogy soha senkinek nem árulja el, legföljebb fiának, Hórusz nak. És Ízisz ekkor így szólt: "Távozz méreg, menj ki Ré-ből! Ó Hórusz szeme, menj ki az istenből, és ragyogj a száján kívül. Én vagyok az, aki dolgozik, aki a legyőzött mérget a földre dobja, mert a nagy isten neve el lett véve tőle. Hadd éljen Ré, és hadd haljon a méreg! Ezek Ízisz, a hatalmas úrnő, az istennők úrnőjének szavai, aki Ré-t a saját nevén ismerte". Ízisz tehát megtartotta, amit ígért, és csak Hórusz előtt tárta föl Ré elrejtett nevét, amivel hatalmasan megnövelte fia erejét a Széth ellen vívott harcában. Egyben így lett Ízisz a világ leghatalmasabb varázslónője, a nagy gyógyító, aki szavaival legyőzi a fájdalmat és erejével életre kelti még a holtakat is.
A legtöbb ókori nép hitrendszerében és vallásában igen kiemelt figyelmet szenteltek a nevek jelentőségének. Így volt ez Egyiptomban is, ahol a neveknek mágikus hatást is tulajdonítottak. Az istenek például nevükből merítik hatalmukat; minél több neve van egy istennek, annál nagyobb a hatalma. Ám, hogy elrejtsék a valódi nevet, és ezzel az isten igazi természetét, az istenség jelzőit halmozták, mint azt egy Ozírisz himnuszból is kiderül: "Ó Ozírisz, te, aki az első vagy Nyugaton! …Igaz isten a végtelen istene, az örökkévalóság fejedelme, … Abüdosz ura, a Csend Birodalmának királya, a ragyogás ura, a félelmetes, a szent kos, isteni király, nagyobb az anyjánál, hatalmasabb az apjánál, ura mindennek, ami belőle született, a legnagyobb vezér, fivéreinek vezére…". A jelzők szaporítása tehát csak arra szolgált, hogy elrejtsék az isten igazi nevét, amelyet senki sem ismerhet. Tudniillik ismerni valamely istennek a valódi nevét, egyet jelentett hatalmának birtoklásával. A név ismerete, valamint annak tudása, hogy hogyan használják és említsék a neveket, amelyek mágikus hatalommal bírnak, mind az élők, mind pedig a holtak számára szükséges volt.