Nemes Nagy Ágnes Versei

Jöjjön Nemes Nagy Ágnes versei válogatásunk! Tengeren Siklik a lép, a máj kering, kígyózva fut a hátgerinc: kezem között, bőröm alatt hullámlanak, mint a halak. Megfodrozzák a vért, velőt, és nem hiszik a levegőt. S ha augusztusi éjjelek bőrömre tompán fénylenek, a lomha raj a mélybe lent, mint foszforfényben, átdereng. És imbolyogva horgonyán, felettük ring a koponyám. Szakítsd a horgonyt! Tépd magad! Hadd zúduljon az áradat – mégis hajóm, magam felett, az ifjúság szökken veled, viking-jeled kibontva, csattogj hajam: vitorla! Keress hazát* Nem-alvadó hiányérzet gyötör. Mit áhítok, mikor tüdőmbe csorran? Mint tetszhalott, csokrot, dohányt, gyönyört. Meredve nézek a saját toromban. Megillet minden. Értem száll a bor. De nem fakad a szó, csak bent szivárog, az illedelmes élet megtorol, s én nem tudom kilökni, mit kivánok. Szakadj fel vágy! Mutasd növő sebed! Mit a világ nem töm be, egyre tágít, hiába szívsz be tájat, testeket, hiába gázolsz elmékben bokáig. Keress hazát! Az űrbe horgonyozz, s a semmiségnek vetve gyönge hátad, hol nem perzselhet többé torz nyomod, egy ifjú istent szűlj, mint az imádat.

• Nemes nagy ágnes legszebb versei
• Nemes nagy ágnes verseilles
• Nemes nagy ágnes versei gyerekeknek
• Nemes nagy ágnes hosszú versei

Nemes Nagy Ágnes Legszebb Versei

Nemes Nagy Ágnes: A fiú - Gubás Gabi (Vers mindenkinek) - YouTube

Nemes Nagy Ágnes Verseilles

Nemes Nagy Ágnes válogatott versei - YouTube

Nemes Nagy Ágnes Versei Gyerekeknek

Error rating book. Refresh and try again. Rate this book Clear rating Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei by Hűha. Nemes-Nagy Ágnest alaposabban elolvasni már nagyon régi restanciám, és most végülis átrágtam magam ezen a hosszú és alaposan gondozott kiadáson, elolvastam. Egyszer. De biztosan bele kell még ebbe lapozni sokszor. (Mindenféle megilletődöttségek mellett: nyomára akadtam egy barátom Pemete nevű macskájának, bizonyára a versbeli macsek volt a névadója. ) Sign into Goodreads to see if any of your friends have read Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei. Sign In » "Mikor bejött az a veréb, belenyilallt a tárt szobába, a szembe-falat oldalozva súrolta végig feje, szárnya. Micsoda semmi koppanás! A gyűszű koppan így a selymen, ahogy fején a fal kopog. Azután lebukott. " ― Nemes Nagy Ágnes, "Azt mondod, hogy ne írjak. Hát mondd meg, mit tegyek? Kézimunkázzak? Öljek? Vagy szüljek gyereket? (N. N. Á. : Azt mondod, hogy ne írjak)" April 13, 2020 – Started Reading – Shelved August 17, 2020 80.

Nemes Nagy Ágnes Hosszú Versei

Mert van, hogy a tárgyak – hozzájuk bármi okból való ragaszkodásunk vagy képzettársítás okán – lélekkel töltődnek, jelentéssel telítődnek. Eleve jelentéses, hogy a vers két beszélője: két tárgy. Beszélők, már többek tehát, mint puszta tárgyak. Ám a dialógus lényege, hogy szerepükből e megszemélyesülésük által még nem tudnak kilépni. Külön-külön nincs értelme "életüknek". Létezésük hivatását összeadódásuk, közös küldetésük teremti meg. (Talán épp ama pillanat tanúja az olvasó, amikor szorgos kezek elindítják őket a közös "úton". ) Akkor emelkednek igazán lélekké, válnak szimbólummá. (Ezt jelzi a záró stílusalakzat, a nyomatékosító ismétlés. ) Attól fogva nem egy rúd és egy textil az, amit érzékelünk, hanem missziót töltenek be. A nemzetközösség tagjainak szívét megdobogtató, közös nevük van: lobogó. (Arany Lajos olvasószerkesztő)

De bátor a gyerek. Mind tud nevetni. Ha meghatódnánk, rejtsük el. Ha nem vigyázunk, ő nevet ki. Vannak egészen más karácsonyok. El tudsz-e képzelni karácsonyt pálmák között, dzsungel alatt? Hiszen már az is képtelenség, hogyha mimóza áll az asztalon, s babérlevél közt fénylik a narancs, s egy olasz utcán járkálsz kiskabátban, miközben szól százmillió harang, s a ciprusok, a mirtuszok sötét nyáréjjelében hallhatod: karácsonyi éjfélt üt minden óra – Hát még a trópusi dob – el tudod-e képzelni most az alkonyatkor kihűlt homokot? S mi történik december éjjelén a pálmafák alatt, tudod? Az állatok, a gyermekek, a csöndesek, a kedvesek érdemelnek most ünnepet. De nemcsak ők, hanem a tűrők, kiknek fényből annyi jutott csak, amennyi istálló-zugoknak résein át vág ki a hóba, akik egy ajtónál megálltak, egy tündöklő jászolt csodáltak, s arcuk merő várakozás volt. Mert annak, aki vár, szemében mintha lámpa égne, és arcára kiül a fénye, annyira, hogy nem tudni már: mi fényesebb. A messzi fény-e, vagy annak arca, aki vár.