Herta Müller Lélegzethinta
Herta Müller: A róka volt a vadász, Cartaphilus Kiadó, 2010, 266 oldal, 2700 Ft (ford. Nádori Lídia) A róka volt a vadász nyelve egészen más, mint a Lélegzethintá -é: kevésbé költői, kevésbé sűrű. Hideg, terméketlen - ahogy a témája is. Müller, Herta: Lélegzethinta | Atlantisz Publishing House. Romániában járunk, 1989-ben - a Ceausescu-rezsim utolsó hónapjaiban. Nyomasztó időszak. Herta Müller több szinten is képes megragadni a diktatúra légkörét, elsőként a szavak szintjén: kopognak a szavai, árad belőlük a kilátástalanság, a hibavalóság, a rettegés, a félelem, a magány és a halál. A szavai által kiváltott hatás olykor a döbbenettől és a megrökönyödéstől egészen az undorig vezet, az ember szinte a hányingerrel küszködik. A történet szintjén is átélhető a diktatúra: a nagyhatalmú portás, a hatalmaskodó, a nőket szexuálisan kizsákmányoló raktáros, aki ráadásul még arannyal is üzletel, és vevőit feljelenti, a cseléd és aberrált asszonya és a hatalmával szintén visszaélő iskolaigazgató, jellegzetes figurái a történetnek. És a háttérben mindig ott fénylik a diktátor homloktincse, puszta jelenlétével arra figyelmeztetve, hogy ő mindig mindent lát, mindenről tudomása van.
- Herta Müller: Lélegzethinta | könyv | bookline
- Müller, Herta: Lélegzethinta | Atlantisz Publishing House
Herta Müller: Lélegzethinta | Könyv | Bookline
Összefoglaló Leo Auberg nagyszebeni kamaszfiú még nem tudja, mit jelent, ha valakit elvisznek az oroszok. Egyet akar csupán: minél messzebb utazni a kisvárosból, ahol, úgy tűnik, mindenki az ő homoerotikus kalandjait figyeli. Öt évet tölt egy kelet-ukrajnai láger poklában. Megismeri az éhséget és a tetveket, megtanul szenet lapátolni és koldulni. Megérti a kegyetlenség és a jóság bonyolult egyensúlyát. És megtapasztalja a lágerboldogságot. Herta Müller: Lélegzethinta | könyv | bookline. Leo Auberg Köves Gyuri német testvére a "Sorstalanság" ikerkönyvében. A "Lélegzethinta" a Nobel-díjas német írónő, Herta Müller megrázó, költői erejű és dokumentum-hitelességű regénye. Herta Müller 1953-ban született a bánáti Niczkyfalván, Romániában. 1987 óta Berlinben él. Műveiért számos német és nemzetközi díjjal tüntették ki. 2009-ben Nobel-díjat kapott. "Lélegzethinta" című regényét Oskar Pastior késő-dadaista költővel együtt tervezte megírni. Pastior a saját lágerélményeit osztotta meg vele, de 2006-ban bekövetkezett halála véget vetett a közös munkának.
Müller, Herta: Lélegzethinta | Atlantisz Publishing House
Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk. Kis kincsek azok, amelyeken ez áll: Itt vagyok. Nagyobb kincsek azok, amelyeken ez áll: Emlékszel-e még? De a legszebb kincsek azok, amelyeken ez áll majd: Itt voltam. 315. oldal Ha az ember kiengedi kezéből a sorsát, akkor elveszett. Van, hogy lassan érik meg egy terv, de amikor hirtelen jön az elhatározás, és még mielőtt összeszednénk a bátorságunkat a végrehajtáshoz, az ötlet hirtelensége máris tettekre sarkall bennünket, az igencsak fel tud villanyozni. A honvágy idővel elveszíti a tartalmát, egyre izzóbb lesz, és attól, hogy a konkrét otthonhoz már nincs köze, lesz csak igazán emésztő. Van egy belső törvény, amely szerint soha nem szabad sírva fakadni, ha a kelleténél több okunk van rá. A testben folyamatos bontás és építés zajlik, akár egy építkezésen. Naponta látod magadat és a többieket, de egyik napon sem észleled, mennyi omlik össze benned, és mennyi épül fel. Rejtély, hogyan zajlik az, ahogyan a kalóriák adnak és elvesznek.
Hogyan tüntetnek el benned minden nyomot, amikor elvesznek tőled, és hogyan kerül beléd minden vissza, amikor adnak. Nem tudod, mikor kerülsz felfelé ívelő pályára, csak azt érzed, hogy megint van erőd. Receptet mesélni nagyobb művészet, mint viccet mondani. A poénnak ülnie kell, pedig nem is mulatságos. (... ) A lágerben a vicc így kezdődik: VÉGY. Hogy nincs mit venni, ez a poén. A halál ellenében nem kell egy teljes saját élet, elég egy olyan, amely még nem ért egészen véget. Idegennek lenni bizonyára teher, de idegenkedni lehetetlenül közel egymáshoz: elviselhetetlen teher. Az éhségben a vakság és a látás egy, a vak éhség látja a legjobban az ételt. A tárgyakba néha beköltözik valami gyöngédség, valami torz gyöngédség, amit nem is vár tőlük az ember. Ha valaki le akarja gyűrni a halálfélelmet, de nem szabadul tőle, mámorba fordítja át. A cement csalás, mint az utca pora, a köd vagy a füst - száll a levegőben, szétterjed a földön, rátapad a bőrre. Mindenütt lehet látni, és sehol nem lehet megfogni.