Pilinszky János Apokrif Elemzés
Jöjjön Pilinszky János: Apokrif című költeménye. 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, hányódom én, mint ezer levelével, és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken? És értitek a mulandóság ráncát, ismeritek törődött kézfejem? És tudjátok nevét az árvaságnak? Pilinszky jános apokrif vers. És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon? Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályukat, a mélyvilági kínt ismeritek? Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében. Így indulok Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan. Nincs semmije, árnyéka van. Meg botja van. Meg rabruhája van.
- Pilinszky János: Apokrif - Neked ajánljuk!
- Pilinszky János: Apokrif (elemzés) – Jegyzetek
- Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Pilinszky János - Apokrif - Istenes versek
Pilinszky János: Apokrif - Neked Ajánljuk!
A szerk. Pilinszky János születésének 100. évfordulójára új sorozatot indít a Jelenkor Online. A költő november 27-i születésnapjáig minden hónapban közzéteszünk egy általa írt vagy hozzá kapcsolódó szövegkülönlegességet a Jelenkor archívumából. Pilinszky János írásai a Jelenkor folyóiratban> Pilinszky János pontosan negyven éve hunyt el. Májusi távozásával egy időben jelent meg lapunkban Béládi Miklós, Bodnár György, Keresztury Dezső, Lengyel Balázs és Szabolcsi Miklós beszélgetése Pilinszky János költészete címmel. Az egy hónappal korábbi áprilisi számban pedig a Versről versre -sorozat egyik emlékezetes darabja olvasható, Domokos Mátyás és Lator László beszélgetése az Apokrif ról. A költő május 27-i halálához időben a májusi szöveg áll közelebb, centenáriumi újraközléseinket viszont Domokos és Lator beszélgetés ével indítjuk. A vers nélkül mintegy hat oldal hosszúságú szöveg viszonylagos rövidsége ellenére kiemelkedően sűrű és koncentrált tartalmakat hordoz. Pilinszky János - Apokrif - Istenes versek. A beszélgetőtársak a vers keletkezéséből indulnak ki, majd az egzisztencializmus megjelenését, és ezzel párhuzamosan a költemény jelenkori (tehát nyolcvanas évek eleji) és – ettől elrugaszkodva – mindenkori érvényességét tárgyalják.
Pilinszky János: Apokrif (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek
De törzsük már a némaságé. Magasba mártják arcukat, feszülten mintha szimatolnák Most kényszerítlek, válaszolj, Megalvadt szememben az éj. Mi lesz velem, s mi lesz veled? Ülünk az ég korlátain, És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Mert Pilinszky verseinek szinte egyetlen tárgya a szenvedély. Vagy pontosabban: minden tárgy felé való fordulásának belső formája, értelme, igazolása. A tárgyak szűkmarkúan mért jelek csupán, arra valók, hogy vázlatos formáikon megtörjék vagy tükröződjék a szenvedély fénye. Pilinszky jános apokrif műfaja. Természetes, hogy ilyen szinte önmagáért való, de sosem önelégült, sőt lendületében is szigorú érzelmi erő mindig a "végső tárgyat" keresi méltó megnyilatkozásul. S természetes az is, hogy ezek a végső tárgyak igen csekély számúak. Amit társadalomról, szerelemről vagy világon túlról végső fokon mondani tudunk, nagyon kevés, s érzelmi színezetű szemléletben – amilyen Pilinszkyé is – "igenné" vagy "nemmé" szűkül.
Irodalom - 12. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis
Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam. Iszonyu terhe omlik alá a levegőn, hangokat ad egy torony teste. Sehol se vagy. Mily üres a világ. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. Fáradt vagyok. Pilinszky János: Apokrif (elemzés) – Jegyzetek. Kimeredek a földből. 3 Látja Isten, hogy állok a napon. Látja árnyam kövön és keritésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben. Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca. És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az üres árok.
Pilinszky János - Apokrif - Istenes Versek
Ugyanezekről az eszmékről manapság már szakajtó számra lehet újság-, és magazincsevegéseket olvasni, olyannyira, hogy talán még a Fővám téri nagycsarnok kofái is pontosan tudják, mi fán terem az elidegenedés. Magyarán: az Apokrif nak az egzisztencialista filozófia nyelvére lefordítható "mondanivalója" intellektuális napi közhellyé változott, kiürült. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy bizonyos felismeréseinek az igazsága is elveszett volna, csakhogy mindez ma már semmiképpen sem hat a döbbenetesen újszerű felismerések revelatív erejével. Pilinszky János: Apokrif - Neked ajánljuk!. A vers szuggesztivitása viszont változatlanul döbbenetes. LL: – Persze, hogy így van, sőt nagyon is lehet, hogy már megírása pillanatában sem volt meghökkentően újszerű az úgynevezett mondanivalója. De a versnek gondolati vagy éppen filozófiai tartalma többnyire mellékes. Úgy értem: az a tartalom, amelyet kiszűrhetünk belőle. A versnek nem is az a dolga, hogy nagy filozófiai igazságokat mondjon. Nemes Nagy Ágnes írja valahol, hogy versei nem filozófiai versek, csak a filozófia légkörét sugallják.
Küzdenem kellett azért, hogy először lássak rá a dolgokra: egy csecsemő szemével. Szavanként újra és újra, hogy amit csinálok, ne váljon "irodalommá". Az volt az érzésem, hogy fogok egy diszkoszt és forgok vele és már a karomat majd kiszakítja, de nem szabad elrepítenem, mert akkor kiszáll… A vers általában akkor jó, amikor mint a diszkoszt, egyszerre elrepíted, és kiszáll a szabadságba. Itt viszont nem mertem elengedni; tartanom kellett a diszkoszt és egyre vadabbul forogni vele – ezt éreztem. A vers egyetlen alapképlete, struktúrája, amely kezdetben ösztönös volt, később már éreztem is: a visszatartott diszkosz. Forgás. Forogni, egyre vadabbul, és ugyanakkor visszatartani az egyre nehezebb súlyt. Két hétig tartott ez az állapot. " Nos, az Apokrif ról beszélve, lehet-e mással kezdeni, mint hogy: mi árasztja ma is, nem-múló erővel "a visszatartott forgás szédületét", amely mindenkit elfog, ha ezt a verset hallja vagy olvassa? Hogyan, s mitől képződik meg a vers erőterének zárt végtelensége, amely a maga lírai szuggesztiójának "a levegőtlen présébe" zárja azt is, aki esetleg másként érzi, éli át a világot, mint ahogyan ez a vers sugallja, de mégis a hatása alá kerül, mert – hogy a kiváló angol költő, Ted Hughes megállapítását idézzem – Pilinszkynek "személyhez szóló egzisztenciális kihívást jelent" minden sora, minden képe, minden állítása?
Váratlan perspektívaváltással az "én–szülők" viszony helyébe az "én–te" kapcsolat lép. Nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki az a "te", aki felé a vágyakozás, a reménykedés, a könyörgés, a panasz irányul, aki nélkül hiábavaló, üres a világ, elveszett a létezés. A megszólított lehet a szerelmes, az apa, az anya, esetleg az Isten vagy talán mind együttesen is. Az egymásra találás mégsem jöhet létre: a személyes kapcsolat lehetetlenségét hangsúlyozza az egymás nyelvét nem értő némaság. A hiányérzet fokozódó kínját érzékeltetik az olyan nagyerejű nyelvi-képi lelemények, mint a magára hagyott kisgyerek rimánkodó sírása, az üldözött vadállat riadtsága, a tűzhalál vészkörébe rekedt madarak menekülése, az izzó mezőbe tűzdelt lécek és a mozdulatlan ketrecek lángolása, az összeomló torony hatalmas robaja. – A kiüresedett világ szörnyűségeit jelzik az elhagyott tárgyak ("Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy"), s maga a beszélő is már dermedt, élettelen tárgy: "Kimeredek a földből. " A 3. szerkezeti egységben megváltozik a hangnem és a beszélő magatartása.