A Három Grácia Görög Szobor
"Számos, a regényben szereplő személy valóban élt. Ez ugyanúgy vonatkozik János Frigyesre, a későbbi választófejedelemre, mint ifjú feleségére, Klevei Szibillára. Természetesen Martin Luther és felesége, Katharina von Bora asszony is történelmi személyek…" "…Ezeknek a személyeknek az ábrázolásakor számomra az volt a fontos, hogy ne a sokszor leírtakat adjam vissza változatlan formában, hanem új, eddig nem megszokott nézőpontból mutassam be a családot. Katharina kétgyermekes fiatal anya, akinek meg kell tanulnia, hogyan éljen híres férje mellett, de ránehezedik a növekvő háztartás teljes gondja is. Az ifjú Katharina még nem a mogorva "Käthie", akit más szövegekből ismerünk, és írá közben nagyon a szívemhez nőtt. " Mindenekelőtt hadd hajtsam fejem a General Press könyvkiadó előtt, ugyanis fenomenális ötlet volt, hogy valóban Cranach: A három grácia című festményét tették a borítóra – nem úgy, mint a külföldi verziókban. A festményről tudni kell egyébként, hogy 24x37cm mestermunka, amely egészen 2010-ig magántulajdonban volt, mikor is a párizsi Louvre megvásárolta.
A Három Garcia Jose
Óvodás kora óta szenvedélye a néptánc, jelenleg a Körösmenti Táncegyüttes tagja. Szerinte a szorgalmas, mint a hangya szólásunkat, szorgalmas, mint a méhekre kellene változtatni. Színpadi bemutatkozását e szavakkal zárta: "a méz egy kincs, nem szabad veszni hagyni! " A három mézgrácia együttes jelmondata: "Dolgozzunk együtt a magyar méz felvirágoztatásán! "
A Három Grácia Görög Szobor
Ki nem deríthetem. A korai időszakban minden művész ruhában mutatta őket. Szmirnában például Nemeszisz szentélyében áll egy arany kép a Khariszokról, Bupalusz munkája; ugyanebben a városban a Muzsika csarnokában is van egy portré a Gráciákról, Apellész festménye. Pergamosz városában Attalosz szobáját díszíti a Khariszok képe, szintén Bupalusztól; onnan nem messze a Püthiumban van még egy portréjuk, Püthagorasz Parian festménye. Szókratész is, Szophroniszkosz fia készített egy gráciákat ábrázoló képet az Athéniaknak, amely az Akropolisz bejáratánál látható. Mindezeken fel vannak öltözve; de a későbbi művészek, nem tudom mi okból változtattak a portréikon. Végül a mai szobrászok és festők mind meztelenül ábrázolják a gráciákat. " Feltehetőleg az i. e. 3. század körüli késő hellenisztikus szoborcsoport és annak mintájára készült Három grácia freskó (Nápoly, Museo Archeologico Nazionale) a képzőművészetben a gráciák ábrázolásának meghatározó ikonográfiai típusává vált. Ennek mintájára a kahriszok ábrázolásának alaptípusa a következő: a három bájos, ifjú, mosolygó leányalak karjaival kölcsönösen átölelve tartja egymást, a középső hátulról látszik, a másik kettő féloldalt.
A korai görög mítoszok komoly, méltóságteljes istennőként mutatják be őket. A késő hellenizmus idején – főként a költői hatásra – a khariszokról alkotott kép megváltozott, veszített komolyságából és alakjaikkal a vidámság és játékosság párosult. Homérosz szavai szerint, mint vidám leányok Aphroditét, a szerelem istenasszonyát kísérik. A tiszteletükre rendezett Khariszia ünnepek misztikus éjszakai szertartásaira az emberek mezei virágokból készítettek áldozati csokrokat, énekkel és tánccal hódoltak nekik. A Delphoi közelében eredő Kephizosz (Cephissus) folyó a khariszok szent helye. Területi eltérések Szerkesztés A gráciák az általános és legelterjedtebb felfogás szerint hárman voltak. A mondavilágban mégis találunk eltéréseket. Pauszaniasz a Görögország leírása 9. könyvében ( Boiótia) gyűjtötte össze a khariszok kultuszairól szóló történeteket, kiegészítve velük a gráciák Görögország központi részén és Ióniában meghonosodott mítoszait. [2] "Tiszteletöknek fészke a boeotiai Orchomenus, a hol azt még a Minyaiak uralma előtt egy Eteocles nevű király honosította meg.