Edgar Allan Poe Álom
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Babits Mihály FORDÍTÁSOK EDGAR ALLAN POE ÁLOM AZ ÁLOMBAN Teljes szövegű keresés Vedd csókom homlokodon, s míg bucsúzom, angyalom, hagyj ennyit vallanom - igazad van im, álmok voltak napjaim, de ha elment a reményem, nappal ment-e vagy csak éjben, vízióban, vagy valóban: nincs-e épúgy pusztulóban? Hisz látszat a látomás álomban álom, semmi más. Állék hullámgyötört parton - a hab zúgva tört. Szorítám kezemet s pár arany homokszemet. Míly semmi! Babel Web Anthology :: Poe, Edgar Allan: Egy álom (A dream in Hungarian). mégis mint oson a mélybe ujjamon, míg siratom! - míg siratom! - óh Istenem! hát nem lehet jobban szorítni kezemet? óh Istenem! nem sikerül megvédni egyet ez elül? Minden látszat s látomás álomban álom? Semmi más?
Edgar Allan Poe Idézetek
Szólt a Holló: "Sohasem. " "Jós! felelj nekem", könyörgök, "bármi légy, angyal vagy ördög, Kit szobámba vert az orkán és kisértesz rémesen, Mondd meg itt e szörnyű házban - hol a Rémekkel csatáztam Hol a Borzalom s a Láz van - nincs sebemre moha sem? Nincs-e - nincs-e - ír szivemre? nincs gyógyító moha sem? Kérlek a Mindenhatóra, mondd meg végre kegyesen, Lát-e engem még a Kedves, aki most a mennybe repdes, Hajlik-e még e szerelmes szívre régi kedvesem, Hajlik-e még e szerelmes szívre égi kedvesem? "Pusztulj innen a pokolba" ordítottam fuldokolva, "Szállj a károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn! Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj kétségeiddel! Károgásodat te hidd el! Edgar Allan Poe idézetek. Ne maradjon nyoma sem! Tépd ki csőröd a szivemből, ne maradjon nyoma sem! És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan, A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem. Úgy ül, mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon, A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen: Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen S nem virrad meg - sohasem!
Babel Web Anthology :: Poe, Edgar Allan: Egy Álom (A Dream In Hungarian)
… mondd meg –, lelkem esdve vár…" S szólt a Holló: "Soha már! " "Látnok! ", búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok! Hogyha istent úgy félsz, mint én, s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám, Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? " S szólt a Holló: "Soha már! " "Ez legyen hát búcsúd! ", dörgött ajkam, "menj, madár vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ! Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon, Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár! Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár! " S szólt a Holló: "Soha már! " S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár! Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló, Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll, S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen – soha már!
Hogy uralkodnék szíveden, Ha a magamé sem szabad? Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az "elemző" lelket a megfejtés lelki feladata. Minden, mi van e bús világon, Álomba ködlő furcsa álom. De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én. "Látnok! ", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? " Szólt a Holló. "Soha már! " Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (... ) Aludj! Még bűvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Jaj, oda szegény, az aranyedény!