Kányádi Sándor Karácsonyi Versek
Gondos gazdaként széttekint, aztán munkába fog megint. Ahol kilátszik a vetés, vet oda egy marokkal, és mire a mi falunkba ér, mögötte már minden fehér. Egy kicsit még tipeg-topog, befagyasztja a patakot. Lepihen és a szürkület csöndjében füstöt ereget. Kányádi Sándor: Tél derekán Összenőtt a föld az éggel, csupa fehér, csupa szürke. Ég és föld közt oszlopokként feszül a kémények füstje. Farkasordító hideg van. Csattog a fagy, mint a fejsze. Kibújni a jó melegből kinek volna kedve, mersze? Szégyen volna mégis-mégis egész nap bent rostokolni: mire való a jó csizma meg az a sok meleg holmi? Lám, a varjú milyen bátor, se csizmája, se bundája, mégis kiült károgni a fehér lombú diófára Kányádi Sándor: Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Kányádi sándor karácsonyi versek felnőtteknek. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be. Kányádi Sándor: Nekem az ég nekem az ég régen is kék volt ha kék volt borúsnak miért mondanám most s nagyon szerettem ezt a már nem-szeretem várost nekem a jó régen is jó volt ha jó volt miért mondjam utólag rossznak csapjak föl én is buzgó megkésett panaszosnak?
Kányádi Sándor Karácsonyi Versek Rövid
Öreg kút az utca szádán, öreg asszony ül a káván. Mint a botja, olyan görbe, beleréved a vödörbe. Nézi magát, motyog, motyog. Mosolyt próbál – be nagy dolog! –, de a mosoly nem sikerül, abbahagyja kedvetlenül. Jaj, mert az a félvödör víz égeti, mint eleven tűz. Ég a karja, ég a háta, azért ült le a kávára. Én istenem, hányadik is! Nincs a kútban most annyi víz, amennyit ő eddigelé húzott reggel s estefelé. Kányádi sándor karácsonyi versek by endre ady. Ha az a víz egybefolyna, fél falunak elég volna. Nagy tó lenne, talán tenger, elsírt, lenyelt könnyeivel. Talán ezen, talán máson – tűnődik az elmúláson. Sokáig élt, nincs más bűne… S ottfelejti magát ülve. Nagyon tetszik, követlek máshol is: Olvass hasonló verseket:
Tíz kedvenc karácsonyi versünk Körbekérdeztünk az [origo] szerkesztőségében, ki melyik karácsonyi verset szereti a legjobban: mire emlékszik gyerekkorából, mi jut eszébe ma a karácsonyról, vagy melyik verset mondogatja saját gyerekének fadíszítés közben. Következzen a mi tíz kedvenc karácsonyi versünk. Wirth Zsuzsanna (Itthon) Pilinszky János: A fényességes angyal is (Emlékezés egy világháborús karácsonyra) Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ő is a földre lépett. + + + Puskár Krisztián & Inkei Bence(Quart) Weöres Sándor: Száncsengő Éj-mélyből fölzengő -- Csing-ling-ling -- száncsengő. Kányádi sándor karácsonyi versek rövid. Száncsengő -- csing-ling-ling -- Tél öblén halkan ring. Földobban két nagy ló -- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.