Orpheusz És Eurüdiké
Mondják, hogy hét álló hónapon át siránkozott egy szikla alatt, a Sztrümón folyó elhagyott partján, és szomorú sorsát újra meg újra elénekelte, és énekére meglágyultak a tigrisek, megindultak a kemény tölgyfák. Mint mikor a nyárfa árnyékában a gyászoló fülemüle elvesztett fiókáin kesereg, melyeket a keményszívű szántóvető kiszedett a fészekből, mikor még tolluk sem volt, és az anyamadár egész éjszaka siratja őket, az ágon ülve, nem fogy ki az énekből, és bús panaszával betölti az egész vidéket. Orpheusznak sem kellett többé a szerelem, s nem lelt vigasztalást új menyegzőben. Magányosan nézte a sivár jeget a hüperboreoszok földjén, a Tanaisz folyó havas vidékét és az örök dérrel belepett mezőket. ( Trencsényi-Waldapfel Imre nyomán) Líraian szép történet Orpheusznak, a csodálatos lantosnak és énekesnek megindító meséje. Orpheusz és eurüdiké. – Az ének és a lant egy művészeti ág volt egykoron, az istenekről és az ősökről szóló mítoszokban mások is csodákat műveltek általa (pl. Hermész és Amphión). De Orpheusz volt az első, aki az alvilági utat is vállalta, hogy feleségét, Eurüdikét művészetével, a szó mágikus erejével kiszakítsa a holtak birodalmából.
Orpheusz És Eurüdiké By Szabó Olga
Enni nem, inni nem, de még levegőt venni sem tudok én nélküle…" Ám szavak nem voltak képesek meglágyítani vad Tartarosz királyának szívét, hisz oly sok hasonló könyörgést hallott már, mióta Birodalmának királyi tisztjére rendelte őt Zeusz. Orpheusz most hát a lantját vette: húrjaiba csapott, és dalban könyörgött tovább a dalló szájú boldogtalan: " Nem azért jöttem, hogy a Tartarosz árnyait láthassam; s nem azért, hogy megkössem, min a kígyók teste mered, hármas torkát a medúzai szörnynek; hitvesemért jöttem, kibe eltaposott viperának mérge hatolt, s elorozta virágzó évei számát. S most kérlek e rémes helyre, Chaosra, a nagyra, e tág tér csönd-iszonyára: Eurüdiké fonalát fűzzétek vissza a léthez! " Nem, ó nem a szöveg, és nem is a dallam, nem a mérték és ritmus. Nem az egymásba metaforáló képek, hanem együtt így minden, átvegyítve Orpheusz végtelen bánatával, adták e pár sornak álompalástjukat kölcsön. Vojtina blogja: Orpheusz és Eurüdiké. Elannyira, hogy elcsodálkozott a dalon mind Hádész palotája, mind maga a Tartarosz legbelsőbb zuga is.
Vojtina Blogja: Orpheusz És Eurüdiké
2. szín [Az elíziumi mezők] A második színben Orfeusz Elíziumba érkezik. Megcsodálja a táj szépségét, de nem lel vigasztalást benne, hiszen Euridiké nincs még vele. Könyörög a szellemeknek, hozzák el őt hozzá, amit a szellemek meg is tesznek. III. kép [Sziklás szurdok] A Hádészből kivezető úton Euridiké örvendezik, hogy visszatérhet a felszínre, de Orfeusz - nem felejtve Ámor feltételét - elengedi kezét, és nem néz vissza rá. Euridiké nem érti, miért teszi ezt, és könyörög hozzá, de Orfeusz nem szólalhat meg. Euridiké azt hiszi, hogy Orfeusz már nem szereti őt, ezért nem hajlandó továbbmenni, inkább a halált választja. Orfeusz nem bírja tovább, és visszanéz Euridikére, aki abban a pillanatban meghal. Orfeusz megénekli bánatát, majd úgy dönt, megöli magát, hogy az alvilágban újra láthassa szerelmét, de feltűnik Ámor, és megállítja őt. Ámor feltámasztja Euridikét, és a szerelmespár újra egyesül. 2. kép [Ámor temploma] Mindenki Ámor dicséretét zengi. Az előadás története [ szerkesztés] Az opera ősbemutatójára I. Ferenc császár névnapi ünnepségén 1762. Orpheusz és Eurüdiké by Szabó Olga. október 5-én került sor Bécsben, a Burgtheater -ben.
Vissza a találatokhoz Alkotó Ismeretlen metsző 16. század Agostino Carracci (utáni másolat) Bologna, 1557 – Parma, 1602 Kultúra itáliai Készítés helye Itália Készítés ideje 1594–1597 után Tárgytípus sokszorosított grafika Anyag, technika papír, rézmetszet, rézkarc (meghatározhatatlan másolat) Méret 158 x 114 mm (lapszél, körbevágva a nyomószél mentén) Leltári szám 6127 Gyűjtemény Grafikai Gyűjtemény Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva Kiegészítő információ unidentifiable copy A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak. Kiállításaink közül ajánljuk