Ványai Fehér József: Ó, Brigi
2018. november 9. péntek 1125 × 1500 Ványai Fehér József Kapcsolódó bejegyzések Előző kép Következő kép Vélemény, hozzászólás? Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni. Irodalmi és Társadalmi Portál Belépés/Regisztráció esszé / publicisztika irodalom kritika / tudomány próza műfordítás vers irodalomtudomány történelem
- Ványai fehér józsef barsi
- Ványai fehér józsef attila
- Ványai fehér józsef általános iskola
- Ványai fehér józsef szájer
Ványai Fehér József Barsi
Ványai Fehér József: Ellobban a Nap Ványai Fehér József Ellobban a Nap Naponta futok. A centrumba készülök. Kiégett malom mellett Visz utam, Tüdőm falához szétrágott múlt Szemcséi tapadnak. Köhögnöm kell, Érzem, nálam nagyobb erő Lebegteti a finomlisztet. Harang ringatja az időt, Rajta babonás tisztelet Ül. Már itt ólálkodik az este, Valaki (valami) mindent Beáraz. Ellobban a Nap, ránk Digitális pókháló Települ.
Ványai Fehér József Attila
Ványai Fehér József Általános Iskola
– Mit? – Mit, mit! A seggét, te hülye, odanézz! Dehogy néztem én oda, a kiürült pürés poharam alján szemrevételeztem a kanál horzsolta foltokat. Kicsit ejtőztünk, aztán leléptünk, megvolt a szexuális élmény. Bevallom, nem egészen ilyenre számítottam, de kezdetnek nem rossz. A művelődési ház üveges vitrinjében és a beton hirdetőoszlopon A/4-es szórólapokat fedeztünk fel, melyekre csak annyit írtak: JÖN, JÖN, JÖN! NEVADA! – Öcsém, ez tuti Radics legújabb zenekara lesz! – ájult el Dzsidzsi a Majakovszkij út sarkán. – Hogy Radics? Hát az kicsoda? – Hát mit tudsz te, kisapám? Semmit? Magyarország legjobb gitárosának a nevét illő megtanulnod, mert addig nem lehetsz huligán. Hogy Dzsidzsi valódi nőt mutatott nekem, egyszerre tett bogarat fogadott unokanővérem és az én fülembe, mert onnantól fogva nem volt nyugovásom. Ha nagyobb leszek, nekem is kell egy ilyen – álmodoztam az udvari vécé deszkaülőkéjén. Matilda nem rágta magát túl soká, mert nem Dzsidzsibe, hanem a tanácselnök-helyettesbe volt szerelmes éppen.
Ványai Fehér József Szájer
Az idősíkok érdekes egybecsúszásának tanúi vagyunk, az írónak szemrebbenés nélkül, szívesen hisszük el: a katonai egyenruhában feszítő nagyapa most szállt le a kórházi ágyról, hogy unokájával kirándulást tegyen egy félelmetes, történelmi levegőt árasztó gimnáziumban. Ami a mű szerkezetét illeti, Hartay végtelenül leegyszerűsített formákkal dolgozik. Ilyen értelemben (mások mellett) Richard Brautigan szellemi rokonának nevezhetném. Másfelől a minimal art hatása érhető tetten: mondatai gyakran tőmondatok, legfeljebb bővítettek, olykor csak egy-két szóból állnak, ritka nála a többszörösen összetett mondat, mint a fehér holló. De ez Hartaynál nem valamiféle hiányosság, hanem maga a stílus. Ott, ahol a felfokozott érzékenység egész a szürreálisig hajtja az emlékezőt, tudatosulhat, hogy átléptük ébrenlét és a nyomasztó álom mezsgyéjét: a nagyapa teste a mólóhoz kikötözve, kifeszítve, utolsó élettere a mélyzöld holtág, a vízfelszínen haldögök kifakult kopoltyúlemezei. Fehérköpenyes emberek vért gyűjtenek, a szemközti faházba disznók, a legintelligensebb állatok költöztek.
Csepel teherautó, Gerlóczy utca a Károly (Tanács) körút felé nézve, Budapest - Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: Sofőr apám lánctalpassal Kezdte, azzal szántogatott Az állami gazdaságban, Majd később az Ezüstkalács Új Termelőszövetkezet Földjein. Nem hagyta abba, Míg kész nem lett, úgy szóltak rá: "Józsi, felkelt, lement a Nap. " Ha nyulat ütött vagy fácánt Talált, megsütöttük, ettük, Bár én sohasem kedveltem Túlságosan a vadas húst. A kisnyulak csak egy napig Bírták, aztán a herétől Felfúvódtak, megdöglöttek, Volt otthon "doszt" sírás-rívás. Szép komótosan elindult Apám "sofőrkarrierje", Csepel teherautót kapott, Ahogy mondta, "fenék alá". Ez már menőbbnek számított, Irigykedtek rám az utca- Beli kölykök, faterjaik Csak lovas kocsit hajtottak A majorból átszervezett Melléküzemág-egységben. Ellenben idegeskedtem, Ha apám zöld Csepeljével Elakadt a Gödrök közén, Sáros utcán, ilyenkor a Rakodói lenzsákokat Terítettek az üresen Forgó, izzó kerék alá, Hogy kiszabaduljon végre A kocsi a súlyával vájt Kátyúból.