Bosszúállók Végjáték Kritika
A film legfontosabb (bár, mint írtuk, messze nem a legmeglepőbb) csavarjával viszont egyrészt újraírható, ami már megtörtént (ezt látjuk a Harry Potter-saga legújabb részében, a Harry Potter és az elátkozott gyermek című színdarabban is), másrészt a közönség még régebbre pillanthat vissza a főhősök múltjában, mint a szóló eredetfilmek alkalmával. Visszatérhetnek halott karakterek éppúgy, mint kiírt színészek és színésznők. Talákozhatnak olyan figurák, akik addig sosem, vagy akiket szétszakított a történelem. Bosszúállók: Végjáték kritika | Popcorn Project. Thanos páncélja Forrás: Bosszúállók: Végjáték Arról tehát sokan spekuláltak, hogy ilyen irányba megy majd a történet, viszont a Bosszúállók: Végjáték ezt leszámítva nehezen kiismerhető film. A trailer körülbelül az első félóráját vázolja fel, és a film három óra hosszú. A kortárs trailerek leginkább a filmek első felét mesélik el két percben, a Végjáték esetében csak a hatodát. És bár a történet fordulatai olykor még a sci-fi és a fantasy műfajok viszonylatában is mondvacsináltak, mégis ritka (és egyben ritka kellemes) érzés nem tudni, mi fog történni a következő jelenetben.
- A Végjáték tökéletes lezárása mindennek, amit szuperhősfilmnek hívtunk | 24.hu
- Bosszúállók: Végjáték kritika | Popcorn Project
- KRITIKA: Bosszúállók: Végjáték - Wide Screen
A Végjáték Tökéletes Lezárása Mindennek, Amit Szuperhősfilmnek Hívtunk | 24.Hu
Ahogy Doctor Strange megjósolta a Bosszúállók: Végtelen háború ban, ez már tényleg a végjáték. Spoilermentes kritikánk a Bosszúállók: Végjáték ról. A sztoriban nem szeretnénk belemenni, meghagynánk mindenkinek az élvezetet, így bevezetőként csak a Marvel Studios által korábban kiadott hivatalos szinopszist másolnánk be, mint felvezetőt azoknak, akik esetleg lemaradtak volna az előzményekről: Súlyos események sorozatát indította el Thanos, amelyeknek köszönhetően az univerzum fele elpusztult, a Bosszúállók sorai pedig darabjaikra hullottak. KRITIKA: Bosszúállók: Végjáték - Wide Screen. Mindez arra készteti az életben maradt Bosszúállókat, hogy egy utolsó nagy harcba induljanak a Marvel Studios nagy fináléjában, a 22. filmjükben, a Bosszúállók: Végjáték ban. Ahogy láttuk a Végtelen háború végén az univerzum súlyos árral fizetett Thanos Megtizedeléséért, de nem volt kérdés, hogy ezt nem fogják annyiban hagyni a Bosszúállók, s mindent meg fognak tenni, hogy visszafordítsák a csettintést, s az Őrült Titán megfizessen tettéért, kerüljön bármibe is.
Bosszúállók: Végjáték Kritika | Popcorn Project
Kövesd a Wide Screen hivatalos Facebook-oldalát
Kritika: Bosszúállók: Végjáték - Wide Screen
Sólyomszem is hasonló csónakban evez, végre bírtam a figurát, még annak ellenére is, hogy el kellett viselnem Stohl András magyar hangját. Alapvetően jó karaktereket "hagytak meg a végére", bár én erről is kifejtettem a véleményem még tavaly, és hát be is igazolódott. Mordály beszólásai továbbra is szinte mindent vittek, egyébként ez a felvonás most nem a viccelődésről szólt és a többieknek nem is állt jól a dolog. Sok mindenkit felsorolhatnék még, de a legnagyobb újonc egyértelműen Marvel Kapitány, akinek a külön filmjéért ugyan nem voltam odáig - alapvetően szerettem azért -, de itt ezzel a felbukkanásával a karakter rendesen belopta magát a szívembe. Vizuálisan nincs is értelme beszélni a filmről, hiszen ilyen anyagi és technikai háttérrel nem lehet elégedetlenkedni. A Végjáték tökéletes lezárása mindennek, amit szuperhősfilmnek hívtunk | 24.hu. Mint említettem, a forgatókönyvírók tényleg kitettek magukért és okoztak váratlan fordulatokat, ezt pedig illik tisztelni, s megbecsülni a mai silány színvonalú Hollywoodi filmek között. Ugyanakkor a háromórás játékidőt indokolatlannak tartom.
A Marvel Studios nem pusztán leforgatta tíz év alatt a világtörténelem leghosszabb egybefüggő filmsorozatát, hanem új paradigmát is hozott filmgyártásba, a Bosszúállók: Végjáték kal pedig végre az ékkő is felkerült arra a koronára, amit egyébként is régóta viselt a stúdió. Spoilermentes kritika. A Végjáték egyáltalán nem hibátlan. Egyrészt, mert 3 óra 2 perces játékidő nem csak a húgyhólyagját, de olykor a türelmét is próbára teheti annak, aki az elmúlt tíz évben kibírta, hogy ne nézzen meg akár két-három szuperhősfilmet is évente. Azoknak tehát semmiképp nem való, akik legalább kicsit nincsenek tisztában a kontextussal, és a teljes élményhez nem elég csak a Végtelen háborút újranézni, érdemes ismerni a teljes moziuniverzumot. A Végjáték másik nagy hibája, egy darab forgatókönyvi önellentmondás a film egy szinte jelentéktelen pontján, amit semmiképp nem lőnék le, úgyis ettől lesz hangos hamarosan az internet, de ne legyen igazam. Ezt a két dolgot leszámítva a film: tökéletes. Egyértelmű paradigmaváltás történt 2008-ban amikor, egy szuperhős megjelent meg egy másik film stáblista utáni jelenetben, először, de nem utoljára.
De Russoék azt is megoldották, mint sok mást a Végtelen háború ban, úgy a Végjáték ban minden helyzetből, szituációból a legjobbat hozták ki, nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire nagyszerű munkát végzett a páros. Ha a Végtelen háború t a Marvel Moziverzum ékkövének nevezték, akkor nem tudjuk, hogy milyen jelzőt adhatnánk a Végjáték nak. Netalántán a franchise kicsúcsosodásának, ami egyben szórakoztató részeket és szomorúságot is hordoz. A film hemzseg a szereplőktől, itt még az előző résznél is gazdagabb univerzummal bír, a helyszínek és a csatajelenetek egyszerűen pazar látványt nyújtanak a mozivásznon, szinte már valóságosnak gondoljuk azt, amit a Marvel vizuális-effektekért felelős csapata művelt. Ennek ellenére a Végjáték ot egy percig sem gondoltuk zsúfoltnak, vagy hosszúnak (182 perc), mert nagyszerű történettel sikerült kitölteni az elnyújtott játékidőt, ahol még arra is van idő, hogy megszámoljuk a szereplőket, s mindezt úgy érték el, hogy többszálúsították a történetet, párhuzamosan folynak az események, így már nem azt érezzük, hogy az adott jelenetben hemzsegnének a karakterek, mindenki teszi a maga küldetését.