Nemes Nagy Ágnes Nyári Rajz
July 5, 2024
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz by Beáta Pinczés
Nemes Nagy Ágnes Nyári Raja Ampat
Szerkesztőségekből, kávéházakból, barátom-barátja, sorstársam-sorstársa módján. A két – nekem legalábbis akkor – matróna korú hölgyet, Szántó Piroskát és Nemes Nagy Ágnest nem. Illetve Szántó Piroska egy-két évvel korábban az egyik szentendrei kiállításáról írott beszámolóm után (ismeretlenül! ) küldött egy grafikát, köszönetként – akkor felhívtam, megköszöntem. Ám amikor bemutatkoztam, rögtön tudta, ki vagyok. Nem úgy Ágnes, aki – legalábbis akkor úgy éreztem – a várhatónál (és elvárhatónál) hűvösebben fogadta udvarias meghajlásomat. Éppenséggel nem nézett át rajtam, de mintha csak a sarki utcaseprő lettem volna. Jó. Idősebb, nevesebb volt, de azért mutathatta volna, hogy találkozott már a nevemmel. Mondjuk: nem olvasott tőlem semmit, de már látott itt-ott. Például a Kortársban, az Új Írásban, az ÉS-ben, a Tükörben, addigra már túl voltam a harmadik megjelent kötetemen (Szépirodalmi, Gondolat, Móra), számos novellámon, számtalan egyéb publikációmon. Nem sértődtem meg, csak hallgattam.
Lehet, hogy a Szent Istvánokon együtt töltött órák összegyűlt élményanyaga tehet róla, de egyáltalán nem volt számomra meglepő, mikor első verselemzéseivel találkoztam. Logikus és törvényszerű következménynek tartottam, sőt talán belülről jövő késztetésnek, hogy megmutassa: így birkózom meg én (mármint ő) a verssel és győzöm le a kiválasztott vers minden korábbi elemzőjét. Mint Solohov említett nőalakja a kozákot. Fölényesen, fényesen, diadalmasan. De sohasem ellenszenvesen. (Arra egy másik, nagyon okos, művelt, magas IQ-jú nőismerősöm tanított meg, hogy nem szabad miszlikbe vert ellenfelünket megalázni: hagyjunk neki egy kis mozgásteret – így nem lesz belőle egész életre szóló ellenségünk. ). S hogy még egy rövid kitérő erejéig visszatérjek a focihoz; számomra a pályán töltött évek egyebek közt azzal a – szinte közhelyszerű – tanulsággal is jártak: hogy ki milyen valójában, az játék közben derül ki a legkönnyebben. Amikor az ember minden erejével arra tör, hogy győzzön, vagy azon igyekszik, hogy elkerülje a vereséget.