Hajszál Híján Úriember Port
Miért kéne hát megölnie? Nem inkább a gengszter haver nélkül lehetne jobb ez a világ? Díjak és jelölések: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2010) - Arany Medve jelölés: Hans Petter Moland Szereplők: Stellan Skarsgard, Henrik Mestad, Bjorn Floberg, Gard B. Eidsvold, Jorunn Kjellsby, Bjorn Sundquist Rendező: Hans Petter Moland Forgatókönyv: Kim Fupz Aakeson Producer: Finn Gjerdrum, Stein B. Kvae Operatőr: Philip Ogaard Vágó: Jens Christian Fodstad Forgalmazó: Anjou Lafayette Hossz: 105 perc IMDb Hazai Mozipremier: 2011. április 14. Idétlen norvég gengszterek - Hajszál híján úriember | CSEPPEK.hu. Ehhez a cikkhez: Hajszál híján úriember jelenleg nincsennek további képek. Filmes cikk értékelése:Szavazat: 0 Átlagolt érték: 0 Kapcsolódó linkek Kapcsolódó rovatok
Idétlen Norvég Gengszterek - Hajszál Híján Úriember | Cseppek.Hu
Urlik 12 év börtönbüntetés után szabadlábra kerül. A jó 50-es bőrkabátos lófarkas rocker fizimiskával rendelkező férfi megpróbál új életet kezdeni, ám családja nem várja tárt karokkal. Felesége eltiltja fiától, ennek ellenére mégis meglátogatja. Fia azonban jobbnak látta, ha mindenkinek azt hazudja, hogy apja már régen meghalt. Ezért várandós feleségének is nagybátyja ként mutatja be. Egyedül volt bűntársa a gengszterfőnök fogadja örömmel, aki már alig várja, hogy Urlik véres bosszút álljon azon, aki annak idején feldobta a zsaruknál. Ezzel leróhatja adósságát. A havi összeget, amit a gengszterfőnök fizetett családjának és mindenféle nevetséges indokkal kitalált tartozásokat. © A gengszter, akire tapadnak a nők - Stellan Skarsgard 11 év óta óta -. Hajszál híján úriember. A gengszter, akire tapadnak a nők - Stellan Skarsgard A dolgok kezdenek jól alakulni, a főnök persze mindent elintéz, bár nem a legjobb színvonalon. Szerez neki szállást nővére lepukkan pincéjében, aminek persze örülhet, mert hajszál híján jobb mint a cellája.
2011-04-15 a jóindulatú vesztes A norvég filmek jók, bár viszonylag kevés filmet gyártanak a norvégok, és hozzánk csak ezek töredéke jut el, de általában kedveljük őket. Most egy vígjátékszerű drámát láthatunk, amiben a csodás norvég táj helyett Oslo külvárosának a furcsa, szürke hétköznapjaiba kukkanthatunk bele, az ott élő, nem túl jó helyzetben levő emberek életén keresztül, illetve a börtönből frissen szabadult, nagyon szótlan főszereplőnk filmbeli sodródásán keresztül. Valószínűleg mindenki ismeri az a filmtípust, ami nem kimondottan vígjáték (sőt, mint esetünkben is, inkább dráma és krimi), mégis ahogy halad előre a történet, időről-időre felbukkan az alkotók részéről a vágy, hogy a nézőket megnevettessék. (Ez egyébként nem egy elrugaszkodott igény, mert a nézők egy részének pedig minden egyes filmnél -és színházi darabnál- van egy olyan kényszere, hogy felnevessen, még akkor is, ha ez mondjuk egy dráma közepén esik meg, csak az adott beállítottságú nézőnél már letelt az a hosszú idő, ameddig kibírta erőltetett röhögés nélkül. )