EcsetvonÁSok&Nbsp;OrszÁG Lili PortrÉJÁHoz &Ndash;&Nbsp;ÚGy Festett, Mintha ImÁDkozna | 168.Hu
1966-ban jutott el Izraelbe, ahol megrendezhette első önálló kiállítását. Az utat és az ott szerzett élményeket valóságos csodaként élte meg, ahogy mondta: "Az az ijesztő, hogy én már tíz éve festem Jeruzsálemet, és most, hogy találkoztam vele szemtől szemben, nem tudom, hogy lesz-e még bátorságom festeni azt. " 1968-tól jelent meg művein a nyomtatott áramkör motívuma. 1969-ben az ókori római romvárosba, Pompejibe utazott, ottani élmények vezettek élete összegező művéhez, a 48 táblából álló Labirintus-sorozathoz. Úgy tartotta, hogy az élet útvesztő, amelyet a falakba ütközve, el-eltévedve is végig kell járni, a labirintus legmélyén rejtőző titok felé. A képeken a modern, technikailag lenyűgöző civilizációt kötötte össze az eltűnt időkkel, festői eszközeinek és motívumainak felhasználásával az ókori mítosz jelenben való átélését, a történelem és a művészet időtlenségét ábrázolta. A sorozat együttes kiállítására csak 1978. október 1-jén bekövetkezett halála után, 1980-ban került sor. Ország Lili:Memento KP 2 (Fotó/Forrás: Nemzeti Galéria) Művei nehezen sorolhatók az ismert áramlatokba, korszakait inkább témái és technikái határozzák meg.
Ország Lili Halála
Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe. Örökké éber kíváncsisággal dolgozó művész volt. Jó megfigyelője volt környezetének. Jók a térvágásai és a duális térszervezései, nagy érzéke van az időeltolódások ábrázolásához. Élettörténetében borzalmak és csalódások sorakoznak. Misztikus zsidó iratokat tanulmányozott, a szent nevet keresve, ezért jelennek meg nála a héber betűk. Eggyé vált nála a kép és az írás. Megélhetése főleg a Bábszínházi munkájából állt, ahol bábokat, jelmezeket és díszleteket tervezett, de dolgozott a mai öregek gyerekkori népszerű lapjának, a Dörmögő Dömötörnek. Halála után kezdődött missziója. Képei véglegesek, mint a koporsóra hulló rögöké, mondta róla Pilinszky János a temetésén. Novák Imre Árny a kövön ORSZÁG LILI (1926–1978) ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA a MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN Kurátor: Kolozsváry Marianna A kiállítás megtekinthető: 2017. március 26-ig Kapcsolódó hozzászólások Könyvjelző Címkék
Ország Lili Halála Szabadság
A vasút pénztárában már tudták: a vonatjegyet mindig a 20 filléres biztosítási bélyeg nélkül kéri. Ország Lili később már kifejezetten Kolozsvárynak festett madonnákat. A kor minden jelentős magyar képzőművésze fontosnak tartotta, hogy legyen képe a győri műgyűjtőnél, aki azonban rendkívül céltudatosan és makacsul vásárolt. Mindig a legjobbat kereste, s nem engedte rábeszélni magát másra. Barcsay például sokáig ellenállt neki, egyszer aztán meghívta szentendrei műtermébe, s körbermutatott: vigyen, amit akar. Jenő bácsi, a kis Monumentális képet is? – kérdezett vissza, mert tudta, hogy azt Barcsay semmi pénzért nem akarta odaadni. Azt is, sóhajtott a szentendrei festő, aki később azért megnézte, hova került egyik legjobban kedvelt alkotása. Járkált botjával a győri lakásban, dohogott, azt mondta, furdalja a lelkiismeret, hogy eddig nem engedte idehozni legjobb képeit. Kolozsváry nyughatatlan ember volt, szerette habzsolni az élményeket, de Ország Lili mindig egyenként, lassan mutatta meg neki a képeit, hagyott időt az elmélyülésre.
Cseh nyelvű gimnáziumba járt, később megtanult latinul, németül, héberül és angolul is. 1944-ben családjával együtt gettóba zárták, majd útnak indították őket Auschwitz felé. Kassán apja menlevelével sikerült a veszteglő vonatból kimenekülniük és Budapestre szökniük. A háborút hamis papírokkal vészelték át, apja ezután visszament Ungvárra, és ott nyoma veszett. Az átélt szorongás örökre a lelkébe vésődött, félelmeivel vízióit magából kifestve próbált szembefordulni. Paul Delvaux: Táj lámpásokkal (Albertina) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria) A szellemi szabadságot nélkülöző és tiltó korban, 1950 és 1954 között a Bábszínházban talált menedékre, ahol kezdetben díszletfestőként, majd 1960-tól haláláig díszlet- és jelmeztervezőként, a festőműhely vezetőjeként dolgozott. Illusztrált mesekönyveket, gyermeklapokat is, miközben folyamatosan, szinte éjjel-nappal festett. Szőnyi hatását tükröző korai akvarelljei után szakított a nagybányai hagyományokkal. 1951-52-ben szürrealista képeket kezdett festeni, a művészettörténet szinte az egyetlen magyarországi klasszikus szürrealista festőként tartja számon.