Petőfi Sándor Szüleim Halálára
Petőfi Sándor: Szüleim halálára - YouTube
- Staff View: Szüleim halálára
- Szüleim halálára – Wikiforrás
- Petőfi Sándor: SZÜLEIM HALÁLÁRA | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
- SZÜLEIM HALÁLÁRA - Petőfi Sándor - Érettségi.com
Staff View: Szüleim Halálára
18. 4 C Budapest vasárnap, 2022. július 10. Keresztény Élet Portál Hírek Ingyenesen vehetnek részt kárpátaljaiak az Ez az a nap! -on Megkezdődött a nyári táborozások időszaka Szabó József László: Füveskönyv Keresztény vezetők tekintettek előre közösen a júliusi Ez az a nap! -ra Ingyenes utazás a nyári Ez az a nap! Petőfi Sándor: SZÜLEIM HALÁLÁRA | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. -ra Lelkiség Korának prófétája, sokak lelki tanítója volt – Taigi Boldog Anna Maria (1769–1837) A természeti törvény, avagy az önjáró emberiség Halál, föltámadás és ujjongás A bűnös harag Ne csináljunk mitológiát a feltámadás hitéből! Összes Az év minden napjára Húsvéti időszak Karácsonyi időszak Videók Mit ünneplünk húsvétkor? Kivonulni a sivatagba Az ajándék értéke – Félperces A keleti liturgia szépsége Az egyházi zene Istenhez vezet Összes A szívében mindenki szerzetes Hirdetéseink Istenes versek Keresztkérdés Kitekintő Újságelőfizetés A lelkiatya válaszol Kezdőlap A nap verse Petőfi Sándor: Szüleim halálára Napi tartalmak A nap verse Videók Istenes versek november 3, 2018 Petőfi Sándor gyönyörű verse, melyet szülei halála alkalmából írt.
Szüleim Halálára – Wikiforrás
édes jó szülőim Hogyha megéreznék fiuknak keservét, Szerető szivök a sírban sem pihenne, Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét. Isten veletek hát... Csak egyszer még, egyszer Ölelkezem össze Sírkeresztetekkel... Olyan a két ága, mint két ölelő kar, Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját... Tán fölemelkedtek halotti ágyokból, Fiokat még egyszer ölelni akarják! Pest, 1849. május 19 - 20.
Petőfi Sándor: Szüleim Halálára | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár
édes jó szülőim Hogyha megéreznék fiuknak keservét, Szerető szivök a sírban sem pihenne, Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét. Isten veletek hát... Csak egyszer még, egyszer Ölelkezem össze Sírkeresztetekkel... Olyan a két ága, mint két ölelő kar, Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját... Tán fölemelkedtek halotti ágyokból, Fiokat még egyszer ölelni akarják! Pest, 1849. május 19-20.
Szüleim Halálára - Petőfi Sándor - Érettségi.Com
De nem, de nem, inkább Eltávozom innen, Hogysem könnyem árja Hozzájok lemenjen; Mentsen isten tőle!... Itt benn vagyok a férfikor nyarában... Itt van az ősz, itt van újra Ivás közben János Vitéz (teljes) Jövendölés Kéket mutatnak még… Képzetem Keserű élet, édes szerelem Két testvér Ki fogja vajon megfejteni… Kisfiú halálára Levél Arany Jánoshoz Magyar vagyok Még alig volt reggel… Megy a juhász a szamáron Mi a dicsőség?... Minek nevezzelek? Mivé lesz a föld?... Szüleim halálára – Wikiforrás. Mögöttem a múlt Mosolyogj rám! Múzsám és menyasszonyom Nemzeti dal Pacsirtaszót hallok megint... Palota és kunyhó Pató Pál úr Remény Reszket a bokor, mert… Sors, nyiss nekem tért... Szabadság, szerelem Szép napkeletnek Szeptember végén Szeretném itthagyni Szilaj Pista Szörnyű idő... Szüleim halálára Szülőföldemen Távolból Temetésre szól az ének... Ti akácfák e kertben Valahogy édes jó szülőim Hogyha megéreznék fiuknak keservét, Szerető szivök a sírban sem pihenne, Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét. Isten veletek hát... Csak egyszer még, egyszer Ölelkezem össze Sírkeresztetekkel... Olyan a két ága, mint két ölelő kar, Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját... Tán fölemelkedtek halotti ágyokból, Fiokat még egyszer ölelni akarják!
Pest, 1849. május 19 - 20. Végre megtörtént a Rég várt viszonlátás! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás. vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. SZÜLEIM HALÁLÁRA - Petőfi Sándor - Érettségi.com. Sem atyám, sem anyám Nincs többé, nem is lesz, Kiket szoríthatnék Dobogó keblemhez, Akiknek csókolnám még lábok nyomát is, Mert engemet szivök vérén neveltek fel, Mert körűlöveztek, mint a földet a nap Lángoló sugári, szent szeretetökkel! Oh atyám, oh anyám, Miért távozátok? Tudom, hogy áldás a Sír nyugalma rátok, De mi nektek áldás, az átok énnékem, Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg! Ha így bántok velem, ti kik szerettetek, Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek? Itt hagytak, elmentek, Nem is jőnek vissza! Omló könnyeimet Sirjok halma issza. Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak, Szivárogj le hideg orcáikra halkan, Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van! De nem, de nem, inkább Eltávozom innen, Hogysem könnyem árja Hozzájok lemenjen; Mentsen isten tőle!...