Mikszáth Kálmán: Timár Zsófi Özvegysége (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek
Nyilasy Balázs: A jó palócok, tót atyafiak, 1997 (In: Tiszatáj 1997. 1. sz. ). Szávai János: Novellatípusok a mai magyar irodalomban, Bp., 1981 (In: It. 1981. 3. ). Vadai István: A majornoki hegyszakadék, 1997 (In: Tiszatáj 1997. ).
- Mikszáth Kálmán: Timár Zsófi özvegysége (elemzés) – Oldal 3 a 3-ből – Jegyzetek
- Mikszáth Kálmán: Tímár Zsófi özvegysége
Mikszáth Kálmán: Timár Zsófi Özvegysége (Elemzés) &Ndash; Oldal 3 A 3-Ből &Ndash; Jegyzetek
Ha legalább megcsókolta volna még egyszer, ha hidegen is, ha erőltetve is és így szólt volna: »Engem te már nem látsz soha többé: mást szeretek, annak adom az életemet. « Hanem lopva ment el, össze voltak beszélve. Elment és nem jött vissza. Pedig már egy éve, egészen egy éve. Mikszáth Kálmán: Tímár Zsófi özvegysége. Visszajön. Oh, bizonyosan visszajön. Péter nem rossz ember. A szíve mindig jó volt, nem lehet végképp elromolva; az a személy elvehette az eszét, bevehette magát a szívébe; hanem olyan az csak, mint a hamis festék, az idő kiszívja, meghalványítja; vissza fog ő térni. Timár Zsófi remélt s mikor az olló varrás közben kiesett a kezéből, mindig felsóhajtott, oh, bárcsak a földbe szúródnék; mikor repülő szarkát látott az ablakból, mindig felsóhajtott, oh, bárcsak az ő kerítésükre ülne rá. De az olló sem akart hazudni, a szarka-madár sem… Esténkint a küszöbre ült ki, onnan el lehetett látni messze-messze a kígyózó országúton, egészen odáig, hol már a felhők lába lóg le. A szép, halovány arc fölé ernyőt csinált kis kezéből s úgy bámult arra a nagy, titkos lapra, amelyről, mint egyes betűk, bontakoznak ki furmányosszekerek, utazó vásárosok, vándorok és a jó Isten tudná elmondani, kik még.
Mikszáth Kálmán: Tímár Zsófi Özvegysége
– Ki vállalja el a dolgot, fiúk? – kérdi az ácsmester, Rögi Mihály uram. – Én! – mondá Péter. – Én megyek, majszter uram. – Inkább talán Belindek Samu. Te már nehéz vagy egy kicsit. – Sohasem éreztem magamat könnyebbnek. – Elhiszem. Megszabadulták a nyűgtől. Hát csakugyan elkergetted? Hm! Elég csinos vászonjószág volt. Igaz-e, Samu? Péter lesütötte a fejét s lassan, kelletlenül mondá: – Megutáltam benne magamat. De meg az igazat megvallva, ami egyszer karika, gurul az. – Gurult a te kezedből is ugye? Hallod-e, Samu? hehehe! Ejnye, kópé, kópé! No, most már csakugyan te teszed fel az aranykeresztet. Péter megvető, nyugodt pillantást vetett Samura. Mikszáth Kálmán: Timár Zsófi özvegysége (elemzés) – Oldal 3 a 3-ből – Jegyzetek. – Hagyja Samut, Rögi uram! Majd fölteszem én. Várok valakit valahonnan. Úgy dobog a szívem, ha vajon eljön-e? Már csak azért is felmegyek a toronyra, hogy egy pillantást vethessek Bágy felé véges-végig az országúton. – No, én azt se bánom. Eredj hát szaporán, a felső ablakból magam adom ki majd a keresztet, ha már fent leszel. Fent is volt Péter nemsokára; olyan ügyesen kúszott a deszka-párkányzatról, akár az evet.
Elfogadja babonás hiedelmeiket, magáénak vallja paraszti szemléletüket, sajátos értékrendjüket. A novellák Mikszáth szülőföldjén játszódnak. A földrajzi nevek többsége kitalált, a 15 novella valóságos és képzeletbeli helyeket tartalmaz. Az Ipoly, a Cserhát valós helyszínek, de a falunevek többsége fiktív helységre utal. Bodok alatt Mikszáth szülőfaluja, Szklabonya értendő, hiszen itt valóban megtalálható a több novellában is emlegetett savanyúkút. Majornok valószínűleg az író feleségének szülőfaluja Mohora lehet. A Bágy patak pedig a két falut a valóságban összekötő Kürtös-patak. Kürtős kemencéjű palóc ház belseje Az elbeszélések, novellák [ szerkesztés] Cím Tartalom A néhai bárány Hová tűnt egy tulipános láda és egy bárány? Bede Anna tartozása Két világszemlélet összeütközése Péri lányok szép hajáról Péri Judit szégyene, Péri Kati önfeláldozása A kis csizmák Mire jó a fösvény, szívtelen, gőgös Bizi apó hatalmas vagyona?