Gyimóthy Gábor Nyelvlecke
S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet...! Firenze 1984. X. 12. Akinek van kedve, megszámolhatja, hány szinonímája van a "menni" igének! Gyimóthy Gábor 1956 óta Svájcban él, költő, műfordító, természettudós és ipari formatervező. Több nyelven beszél – németül, angolul, olaszul, franciául, de jó ismerője a latin, a spanyol és az orosz nyelveknek is. A közkedvelt Max und Moritz gyermekkönyv magyar fordítója. Ápolja, gondozza a magyar nyelvet úgy verseiben, szójáték-gyűjteményeiben, mint "nyelvőrző hadjáratai" során, amikor iskolákat látogatva tanítja a helyes magyar beszédet. Íme Gyimóthy Gábor ars poeticája: "Amikor verset írok, gyakran szándékomban sincs verset írni, csupán játszadozom a szavakkal, és a végén összeáll a vers. Lehet, hogy régimódi elképzeléseim vannak afelől, milyen is legyen egy vers, de én valahogy mindig úgy gondolkoztam, hogy rímelnie kell, üteme legyen, sőt még az sem árt, ha mondanivalója is van".
- Lord Ice kicsiny vilaga: Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
- Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke - Weöres Sándor Centenárium
- Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke » Virágot egy mosolyért idézetek
Lord Ice Kicsiny Vilaga: Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke /A MAGYAR NYELV SZÉPSÉGÉRŐL... / Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, – Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik.
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke - Weöres Sándor Centenárium
Jöjjön Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke verse. Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, – Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell.
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke &Raquo; Virágot Egy Mosolyért Idézetek
S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet…! Köszönjük, hogy elolvastad Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke költeményét. Mi a véleményed Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke írásáról? Írd meg kommentbe! The post Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke appeared first on.
Tűzd ki célul ezt az elvet! (21) Változik a nyelv! Azt mondod? Igazad van persze, de magától rossz irányhoz nem lenne ám mersze... (22) Anyanyelved Téged ápol, dédelget és éltet, sőt: Hogy más nyelvet is tanulhass, alapot ad és erőt. Csakhogy kölcsönös a játék, felelőséged megnőtt: nyelvpusztulás viharában kell, hogy ápold s védjed őt! (23) Lustaságból beszélsz rosszul? Elpuhít a kényelem. Kalodába záratnálak (ami durva kény-elem! ). (24) Nyelvet nem elég ápolni, hűen őrizni is kell! Mert az alattomos hullám ápolt gyermeket is nyel...