Parti Nagy Lajos Versek De
103. oldal encsy_eszter >! 2013. október 10., 21:35 Szívlapát (holaha zanzák) "hezitt állok, mást nem tehetek" Egy originál haza-ötlet hiányzott péntek éjszaka. Az égbolt füstös, lomha kotlett, szállongott rím és vérszaga. "Elmentem és megyek haza", de hogy hová, az fel nem ötlött, fáradt agyam a fellaza memórián át kikönyöklött. Parti nagy lajos versek teljes film. A Duna csak folyt és Plaza, folyott le rajta kurd, török, lett, múlt és jövő híg halmaza, folyott le szerzet és öröklet, elmentem én hová haza, s a rím kedvéért negyed öt lett. részlet olvasóbarát >! 2013. február 5., 19:32 Parti Nagy Lajos: Dallszöveg Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén és tején. Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez, s mi dallamához zúzott üvegén? Guggolj közel, de akárhonnan nézzed, nincs egyrészt látvány s másrészről a fény. A dallam nem változtat szövegén, külön sem ez, sem az nem posztulálja, darált egész, mi, úgymond, költemény, és nincsen honnan kétrét nézni rá, ha egy test az ég s a zizgő őrlemény, dallam s szöveg precíz tükördarája.
Parti Nagy Lajos Versek Test
Eszi a föld az őszt, eszi, rágja fehér botját, a tollat, húzza a föld, s már-már hiszi, ha térden áll, el sem botolhat. Húzza a föld veszélyesen, harminckilenc az néha szinte hetven, egy szonettet talán megír, teli az ősz vizes szonettel, egy bőrönd komposztált papír marad utána s egy szünetjel.
Mentem haza, s a haza hol van? halkan szuszogtak kinn a fák, álltak mint ágyúk, huzagoltan, s szétágyúzták az éjszakát. A rím kedvéért: bandukoltam, mögöttem már a Jászai, és jöttek vélem szembe holtan kockacsaták vén ászai, aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás, itt minden éjjel hídavattás. Parti nagy lajos versek test. Az én hazám kopott kabátú, de nékem zizzenő dzsoging, szemében egy-egy szívlapát bú, csuklik kicsit, kicsit meging, a forma rácsán rendre átbú (bár össze kéne tartanom) a szertelóbált kezü-lábú, de hazafias tartalom, mit illenék kiköltenem: hazám hazám te min – de nem. Engem a látvány meghazáztat, én városom megkönnyezem, Budapest, mint egy nyári láz hat, és lázmérővel szúr szemen. Mint szerteszórt, lágy pislogás, nézlek, higanygőz partidon, te százszor összejárt kamás', mennyit kibír egy versidom, csámpás rímecskék mennyi ökrét, és mennyi rep kényt, limlomot, mi egy kádmélyi szürcs öröklét rossz lefolyóján elfolyott, vagy most folyik le rajta épp, titá titá ez töltelék. A péntek éj most foszlad át, keletről bordó kombiné, tolnak egy rózsaszín ladát az utcán Zombi s Zombiné.