Aradi Vértanúk Kivégzése
Mivel a háború még folyt, a nyári akciók java része a polgári lakosság – főleg jegyzők, papok, tanítók – ellen irányult, a világosi fegyverletétel után azonban megkezdődhettek a tárgyalások I. Miklóssal (ur. 1825-1855) az orosz fogságba esett tisztek átadásáról. Bár a cár újfent könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, a császár mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc kézre kerített vezetőivel, igaz, még ő is elutasította Haynau kérését, aki a foglyokat statáriális eljárás keretében akarta kivégeztetni. Ennek következtében számos városban – például Kecskeméten, Aradon vagy Nagyváradon – különleges katonai törvényszékek alakultak, melyek közül a később kivégzett 13 honvédtiszt elleni eljárást Aradon, Karl Ernst törzsbíró vezetésével folytatták le. Hogyan léptek a vesztőhelyre az aradi vértanúk? » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. A bíróság az aradi tizenhármakat két szempont alapján választotta ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását, másfelől pedig valamennyiükről elmondható volt, hogy az 1848. október 3-i uralkodói manifesztum kiadása után – melyben V. Ferdinánd (ur.
- Az aradi kivégzések 1849. október 6-án - Egyperces Történelem
- Hogyan léptek a vesztőhelyre az aradi vértanúk? » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek
- Ők a 150 névtelen magyar vértanú | 24.hu
- Index - Tudomány - Olvastak, fuvoláztak utolsó óráikban az aradi vértanúk
Az Aradi Kivégzések 1849. Október 6-Án - Egyperces Történelem
Hogyan Léptek A Vesztőhelyre Az Aradi Vértanúk? » Múlt-Kor Történelmi Magazin » Hírek
Egy szabót például azért lőttek főbe, mert miután este italozott a nála pihenő katonákkal, azok másnap bepanaszolták, hogy miket mondott az uralkodóra – nyilvánvalóan a fejpénz miatt. Az első "elitből érkező" áldozat Witalis Söll, a honvédsereg oldalán küzdő tiroli zászlóalj parancsnoka volt, Pesten fogták el. Alfred zu Windisch-Grätz, majd utóda, Ludwig von Welden főparancsnoksága, azaz 1848 decembere és 1849. május 30. között eltelt öt hónap alatt 20 személy vált a megtorlás áldozatává, pontosabban ennyit ismerünk név szerint, akit különböző indokkal, de bírósági ítélet alapján végeztek ki. Három osztrákot egy magyarért Május 30-án azonban Ferenc József Haynaut nevezte ki a hazánkban harcoló császári csapatok vezetőjévé, ő pedig már egyik első intézkedésével két embert kivégeztetett. Két tisztről van szó, bűnük az volt, hogy Lipótvár feladása előtt a kapituláció ellen érveltek. Ők a 150 névtelen magyar vértanú | 24.hu. Áprilisban meghozott halálos ítéletük végrehajtását akkor felfüggesztették, ám Haynau ezt "visszamenőleg" felülbírálta és akasztófára küldte őket.. Természetesen a magyarok válasza sem maradhatott el, bár Görgei Artúr szerencsére nem váltotta be fenyegetését, mint ahogyan korábban "ígérete ellenére" végül Buda visszavívásakor sem ölette le a fogságba esett császáriakat – itt írtunk erről bővebben.
Ők A 150 Névtelen Magyar Vértanú | 24.Hu
Ez azt jelentette, hogy Julius Jakob von Haynau táborszernagy 1849. szeptember 22-től szabad kezet kapott a császártól és a Schwarzenberg-kormánytól a halálos ítéletek jóváhagyására, vagy kegyelmezésére. A döntéssel Ferenc József hivatalosan elháríthatta magáról a kivégzések zöméért a közvetlen felelősséget. Az aradi kivégzések 1849. október 6-án - Egyperces Történelem. Az udvar a "bresciai hiéna" szabadjára engedésével kívánta elvégeztetni a piszkos munkát. A szabadságharc 35 magyar tábornoka közül tizenkettőt az "aradi Golgotán" végeztek ki, október 6-án. Mindjüket felségsértésben találta bűnösnek az aradi hadbíróság, és teljes fő-, rang- és vagyonvesztés volt sorsuk. A temesvári Kiss Ernő volt huszárparancsnok eleve lőpor és golyó általi halálra ítéltetett. A váci csata hőse, Dessewffy Arisztid; az örmény származású Lázár Vilmos (az egyetlen nem tábornok, akit október 6-án Aradon kivégeztek) ezredes, hadtestparancsnok; és a zombori Schweidel József, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka Haynau "kegyelme" folytán részesülhetett golyó általi halálban.
Index - Tudomány - Olvastak, Fuvoláztak Utolsó Óráikban Az Aradi Vértanúk
A világosi fegyverletételt (1849. augusztus 13. ) követően a teljhatalommal felruházott Julius Jakob von Haynau, becenevén "bresciai hiéna", táborszernagy Európa-szerte felháborodást kiváltó, példátlan bosszúhadjáratba kezdett. Feladata egyértelmű volt: elrettentő példát statuálni, és egyszer és mindenkorra lefejezni a magyar katonai vezetést. Kivégzések már addig is voltak, ám a megtorlás csúcspontjának október 6-át szánták, amikor is a 35 honvédtábornok közül 12-t és egy ezredest felakasztottak, vagy nagyvonalú "kegyelemből" "csak" agyonlőttek Aradon. Sokféle mendemonda, szóbeszéd kapott szárnyra, hogyan viselték utolsó óráikat és a vesztőhelyen végső perceiket nemzeti mitológiánk hősei. De vajon mi igaz ezekből? Az például valószínűleg csak az utókor romantikusan kiszínezett legendája, hogy gróf Vécsey Károly (aki az utolsó kivégzett volt a sorban, ezért végig kellett néznie társai kínhalálát), mielőtt a bitóhoz kísérték, odalépett a már halott Damjanich János holttestéhez, és megcsókolta a kezét.
Részt vett a felső-magyarországi harcokban, ahol dandárparancsnokként állt helyt. Február 1-jén léptették elő ezredessé, s a kápolnai csatától Budavár bevételéig az I. hadtest dandár-, majd hadosztályparancsnokaként tevékenykedett. 1849. április 10. után megkapta a magyar katonai érdemjel 3. osztályát, aztán a nyári hadjáratban annak 2. osztályát. Június 1-jén vezérőrnaggyá lépett elő, és a nyári hadjáratban a IX. hadtest felső-magyarországi harcaiban, majd a Közép-tiszai hadsereg lovassági parancsnokaként verekedett a szabadságharc végéig. Július 5-én magánélete révbe érni látszott, Pesten vette feleségül szinyei Szinyei Merse Emmát. A végnapokban csatlakozott szkárosi Lázár Vilmos ezredes hadoszlopához, s augusztus 19-én Karánsebesnél adta meg magát a császáriaknak. Aradra került, ahol a hadbíróság bűnösnek találta lázadásban és felségárulásban, ezért kötél általi halálra, lefokozásra, továbbá minden ingó és ingatlan vagyona elkobzására ítélte. Báró Julius Jacob von Haynau táborszernagy végül a hadbíróság felterjesztése és egykori ezredtársa, herceg Franz von Liechtenstein altábornagy közbenjárása eredményeként sajátos módon gyakorolt esetében kegyelmet, akasztás helyett lőpor és golyó általi halálra változtatta az ítéletet.