viktornyul.com

July 7, 2024

Arról szívesen elbeszélgetnék egyszer Richterrel, vajon miért nem került bele egyetlen nő sem, szándékos döntés volt-e ez vagy szimpla ignorancia – mivel kevéssel arrébb a kiállításon több, nőalakokkal, női teljesítménnyel foglalkozó festmény is helyet kapott, ráadásul a leírások is foglalkoznak a témával, úgy sejtem, az előbbi. Mindenesetre a megszólalásig fotószerű festmények még azt is lenyűgözhetik, akik amúgy szkeptikusak a "krikszkrakszokat festő" kortárs művészek technikai tudását illetően. III. „Minden Egész eltörött” c. gitár- és énektábor – felhívás. "A fénykép testesíti meg a tökéletes képet: nem változik, abszolút, vagyis független, feltétel nélküli, stílus nélkül. Ezért példakép számomra abban, ahogyan megjelenít és amit jelent" – mondja erről Richter, aki gyakran fotózta le festményeit, és használta azokat "visszafotósítva", és másként is gyakran használta a fotó műfaját. Például szolgáltattak témát újságban látott fényképek gyilkossági hírekből, sportolónőkről, de a Birkenau-ciklus alapja is a Sonderkommando egy tagja által titokban készített fényképek voltak.

  1. III. „Minden Egész eltörött” c. gitár- és énektábor – felhívás

Iii. „Minden Egész Eltörött” C. Gitár- És Énektábor – Felhívás

Itt meséltem el, miért. Aki szeretné érteni, az előtt megnyílt most a lehetőség, ugyanis a nagyméretű, tagolásukban is Birkenau felépítését idéző digitális nyomatokat láthatja Budapesten – szemben velük pedig ott a Szürke tükör című alkotás, amely teljessé teszi az művet. "Most, a szürke monokrómokat nézve ismerem fel, hogy talán, biztosan nem egészen tudatosan, ez volt az egyetlen módja annak, hogy megfessem a koncentrációs táborokat. Lehetetlen megfesteni az élet nyomorúságát, kivéve talán szürkével, hogy eltakarjam" – mondta a műpárról Richter, akinek életművében központi szerepet kapott az emberi szenvedés és a pusztítás motívuma. Drezdára bombát szóró katonai repülőképek, koncentrációs táborok… Képeiből kiviláglik, mekkora tragédiákat okozott Richter életében a háború. Apja a fronton harcolt, aztán hazatérve, PTSD-től (Post-traumatic stress disorder) és később – depressziótól szenvedve – önként vetett véget életének. Richter elvesztette két apai nagybátyját és imádott, skizofréniában szenvedő nagynénjét, Marianne-t is, aki a nácik eutanáziaprogramjának áldozata lett.
Vagy már akkor is egy illúzióban éltem? Csak én bírok versemnek hőse lenni, a többit megírják a törikönyvek, gondolhattam nagyképűen. Talán. Vagy nem gondoltam semmire, egyszerűen végezte a szelekciót a jobb kezem, mechanikusan, mintha értené a dolgát. Forrás: fortepan Gondolkodom most is. Vajon ma hogy állok ezzel. Már nem alszom Freuddal a párnám alatt, és nem jegyzem le az álmaimat sem. Írok ide, az Évába, és nem önszorgalomból elemzek József Attilát, hanem kamaszokkal (vagy inkább -nak, hagyjuk az idealizmust másra). És megszűntem közéletinek lenni, még a szó egyetemistás értelmében is. Mikor voltam utoljára tüntetésen? Persze olvasom a hírportálokat. Becsületből a kormánysajtót is. Csak hogy elmondhassam, tájékozódom, képben vagyok, elutasítom a nyájszellemet. Írni viszont egyáltalán nem írok róla. Kultúra, clickbait, konyhapszichológia. Jobb napokon novellák. Személyes, belső, intim tér. No politics. Az igazgatónk e-mailje a beállt rendet ideiglenesen felforgatta. Másfél hete tudtam meg ebből a bizonyos üzenetből, hogy listáztak minket.