Kányádi Sándor: Kakukk - Gyerekmese.Info
Mi a véleményed Kányádi Sándor írásásól? Írd meg kommentbe!
- Kányádi sándor hallgat az erdogan
- Kányádi sándor hallgat az erdos
- Kányádi sándor hallgat az ergo sum
Kányádi Sándor Hallgat Az Erdogan
Kányádi Sándor - Hallgat az erdő Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; mohát kapargat benne a szarvas. Mohát kapargat, kérget reszelget. Szimatol, szaglász, cimpája reszket: ura a két fül minden kis nesznek. kujtorog benne, éhes a farkas. Éhes a farkas, éhében vesz meg. horpasza reszket: kajtat a farkas; kérődzik csendben s fülel a szarvas. Hopp, most az ordas orrát lenyomja, s fölkapja menten: rálelt a nyomra! Szökken a farkas, megnyúlik teste, szökken, de éppen ez lett a veszte. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, ágyúlövésként hallszik a csendben. s már a szarvas sem kérődzik resten: ina, mint íjhúr feszül és pendül, teste megnyúlik: futásnak lendül. Kányádi sándor hallgat az erdő. Nyelvét kiöltve lohol a farkas, messze előtte inal a szarvas. Zúzmara, porhó porzik a fákról, menti a szarvast csillogó fátyol. Horkan a farkas, nyüszít és prüszköl, nem lát a hulló, porzó ezüsttől. Nyomot vét. Kábán leül a hóba, kilóg a nyelve, lelóg az orra. üvölt a farkas. Kérődzik csendben s fülel a szarvas.
Kányádi Sándor Hallgat Az Erdos
Megtekintések száma: 974 Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; mohát kapargat benne a szarvas. Mohát kapargat, kérget reszelget. Szimatol, szaglász, cimpája reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; kujtorog benne, éhes a farkas. Éhes a farkas, éhében vesz meg. Szimatol, szaglász, horpasza reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdő, kajtat a farkas; kérődzik csendben s fülel a szarvas. Hopp, most az ordas orrát lenyomja, s fölkapja menten: rálelt a nyomra! Szökken a farkas, megnyúlik teste, szökken, de éppen ez lett a veszte. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, ágyúlövésként hallszik a csendben. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, s már a szarvas sem kérődzik resten: ina, mint íjhúr feszül és pendül, teste megnyúlik: futásnak lendül. - az irodalom hajnala -. Nyelvét kiöltve lohol a farkas, messze előtte inal a szarvas. Zúzmara, porhó porzik a fákról, menti a szarvast csillogó fátyol. Horkan a farkas, nyüszít és prüszköl, nem lát a hulló, porzó ezüsttől. Nyomot vét.
Kányádi Sándor Hallgat Az Ergo Sum
Erdő, erdő, kerek erdő, nem mozdul róla felhő, a napot is ritkán látja, mégis zöldell minden fája. Ha az erdő futni tudna, vihar jöttén tovafutna, de nem futhat, mert a fészkek futtában mind leesnének. Kányádi sándor hallgat az ergo sum. Madarait némaságra, kárhoztatná bujdosásra. Milyen erdő az olyan, hol még egy árva madár sem szól. Ha gyérítik, morajozva fölzúg, mintha tenger volna. ősszel búsul, télen hallgat, kikeletkor újrasarjad.
Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; mohát kapargat benne a szarvas. Mohát kapargat, kérget reszelget. Szimatol, szaglász, cimpája reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; kujtorog benne, éhes a farkas. Éhes a farkas, éhében vesz meg. Szimatol, szaglász, horpasza reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdő, kajtat a farkas; kérődzik csendben s fülel a szarvas. Hopp, most az ordas orrát lenyomja, s fölkapja menten: rálelt a nyomra! Aranyszív -Mariann blogja: Kányádi Sándor: Hallgat az erdő. Szökken a farkas, megnyúlik teste, szökken, de éppen ez lett a veszte. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, ágyúlövésként hallszik a csendben. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, s már a szarvas sem kérődzik resten: ina, mint íjhúr feszül és pendül, teste megnyúlik: futásnak lendül. Nyelvét kiöltve lohol a farkas, messze előtte inal a szarvas. Zúzmara, porhó porzik a fákról, menti a szarvast csillogó fátyol. Horkan a farkas, nyüszít és prüszköl, nem lát a hulló, porzó ezüsttől. Nyomot vét. Kábán leül a hóba, kilóg a nyelve, lelóg az orra.