907 Pozsonyi Csata Los Angeles
A 907-ben történt sorsdöntő ütközet szilárdan biztosította helyünket Európa közepén, sőt a X. század legerősebb katonai hatalmává emelte hazánkat a kontinensen. A győztes csata lehetővé tette a későbbi erős magyar királyság kialakulását, a kelet-európai hegemóniánk megteremtését, majd a virágzó Árpádkor után, a magyar nagyhatalom megszületését. Ezt jelentette ez az ütközet, melyről iskoláinkban eddig nem nagyon beszéltek, elhallgatták, nem ismerték, nem törődtek vele. 907-ben ezekben a napokban (az adatok szerint július 4. és 7. között) zajlott le magyarság egyik legfontosabb katonai ütközete, a pozsonyi csata. Ebben a fényes győzelemben a keleti frank hadat semmisítette meg a magyar hadvezetés. A nyugati sereg nagy része megsemmisült (egy herceg, három püspök, tizenkilenc gróf is életét vesztette). A bajorok által vezetett egyesült sereg, a Kárpát-medencében új hazát alapított magyarok megsemmisítésére készült, miként annak idején az avarok elleni nagy frank hadjáratokban. A pozsonyi csata alighanem a legfontosabb hadtörténelmi eseményünk.
907 Pozsonyi Csata Film
Mindezek fényében, ha nem is beszélhetünk feltétlenül "összeurópai összefogásról" a magyarok ellen, a bajorok támadása erős háttérrel és támogatással rendelkezett. A köztudatban ezt "a magyarok kiirtassanak" kijelentésig fajult, ám mindamellett, hogy ennek lehet némi alapja (inkább csak Bajorország esetében), pusztán "csak" eltávolításról beszélhetünk, ahogy azt a témában egyik jártas humanista történetíró, Aventinus is leírja. Aventinust az utókor is a korszak – így a pozsonyi csata – szakértőjének jellemezte. Mindez persze az égvilágon semmit nem von le a csata jelentőségéből. A Duna mentén 907 júniusában felvonuló bajor erőket (egyes források szerint 100 ezer fő, ám a 30-40 ezer a valószínűsíthetőbb) a magyar hadak tönkreverték. A csata első napján, július 4-én a magyarok felperzselték a Dunán úszó, utánpótlást biztosító hajókat, illetve felőrölték Theotmár salzburgi érsek seregtestét is. Mivel Theotmár és Liutpold seregei a Duna két eltérő partján vonultak fel, a meglepetésszerű támadás miatt nem tudtak egyesülni, így a magyar hadak egyenként számoltak le velük.
907 Pozsonyi Csata E
Számos frank előkelőség lelte halálát a pozsonyi csatában, köztük Theotmár és Liutpold őrgróf is. A pozsonyi csatát követően a magyar csapatok üldözőbe vették a menekülő frank haderőt, valamint az Enns folyóig területekkel is gyarapodott a nagyfejedelemség. Írásom azzal kezdtem, hogy a pozsonyi csata jelentőségét a magyarság sorsának későbbi alakulása adja. A merseburgi és augsburgi csatavesztés ellenére a magyar államiság tovább fejlődhetett a Kárpát-medencében, a nyugodt évtizedek alatt megerősödtünk, népszerű frázissal élve "belaktuk a rendelkezésünkre álló teret". Ebben a nyugalmas atmoszférában volt lehetősége Gézának és később Istvánnak megteremteni az ezeréves Magyar Királyság alapjait, amely immáron a keresztény Európában találta meg nélkülözhetetlen helyét és működött évszázadokon keresztül megkerülhetetlen középbirodalomként, estenként nagyhatalomként. Nyugati sereg pedig egészen 1030-ig nem lépett a magyar fennhatóságú területre (ekkor sem sok sikerrel). A pozsonyi csata, illetve annak következménye történelmünk megkerülhetetlen része, már csak azért is, mert nélküle nem, vagy nehezebben érthetjük meg, miként volt lehetőségünk viszonylagos békében építkezni a 10. század során, már ami a külső fenyegetettséget illeti.
907 Pozsonyi Csata Old
Kerek esztendőt ünnepel a pozsonyi csata, ugyanis 1115 évvel ezelőtt, július 4-e és 7-e között arattunk győzelmet a keleti frank (túlnyomórészt bajor) hadak felett. Míg egyik oldalról a csatát – méltánytalan módon – még említésre sem méltatják, másik oldalról sokszor túlmisztifikálják azt, és a magyarság életének legjelentősebb ütközeteként tartják számon. Tény, hogy a pozsonyi csatának fontos helye van a magyar történelemben, de jelentőségét tekintve – mármint hadászati szempontból – semmivel nem fényesebb győzelem, mint például a nándorfehérvári diadal vagy Eger várának sikeres védelme. A pozsonyi csata jelentőségét a magyarság sorsának későbbi alakulása adja, melynek egyik fontos stációja pontosan ez a győztes csata volt. Hozzászokhattunk már, hogy történeti emlékezetünk – beleértve magát a történelemnek mint tantárgynak az oktatását is – rendre előtérbe helyezi a vesztes csatáinkat, többször tesz említést róluk, mint a győztesekről. Önmagában ez ténylegesen így van, azonban az évek során – immáron történészként – némiképp sikerült árnyalnom ezt az összességében nem túl vonzó összképet.
Miután egyes német előkelőségek halálát a nekrológok június utolsó napjaira teszik, feltételezhetjük, hogy a gyepűt védő harcosok már felvonulás közben is zaklatták Thietmar érsek csapatait, hogy időt nyerhessenek a magyar főseregek összegyűjtésére. A Kárpát-medence nyugat felén letelepedett törzsek időközben becslések szerint 40 000 főnyi könnyűlovasságot küldtek a Pozsonnyal szemben fekvő Duna-partra. Eközben a portyázók állandó zaklatásaikkal kifárasztották a déli bajor hadsereget, és színlelt megfutásaikkal folyamatosan maguk után csalták Thietmar erőit. A magyar csel aztán Pozsonnyal szemben hozott eredményt, ahol az előőrsök bevezették a támadókat egy elzárt medencébe, és a környező magaslatokról támadva tömegével nyilazták, majd vágták le a német harcosokat. A július 4-i – első – csatában az egyházfők seregeinek java része elpusztult, miközben az utánpótlást szállító Sieghart hajóiból jó néhány a – tapló segítségével meggyújtott – tüzes nyilak áldozatául esett. A győzelem ugyanakkor még csak félsikert jelentett, hiszen a Duna északi partján időközben megérkeztek Luitpold erői is, aki cselből öt nappal lemaradt az érsek mögött.
Eredeti litográfia. Képek Magyarország történetéből egyik litográfiája Készítette:Geiger Péter N. János Tervezte és magyarázta: Dr. Wenzel Gusztáv Kiadja: Heckenast Gusztáv Pesten Nyomtatta: Reiffenstein és Rösch Bécsben Lap mérete: 33, 5 x 48, 0 cm Metszet mérete: 21, 6 x 29, 2 cm nem hajtott, foltos 8 - 9 kisebb - nagyobb folt a díszkeret jobb oldalánál lapfelszíni sérülések, vágások a lap tetején kb. 3 cm-es beszakadás külön lapon magyar nyelvű leírás (a lap hátoldalán is)