Kassák Lajos Verseilles
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba – ˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd! ˝ Átmelegedett a testem, valóban s én azt hittem a tea tette azt. Ma már tudom, tőle volt meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás ezek voltak mitől az a ˝jó˝ a testem és a lelkem járta át. Kassák lajos versek. Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha a múltba révedek. Hiánya – így advent idejében – fájón kéri vissza az elmúlt éveket. Emlékszem a finom illatokra, ami a konyhát járta át, mikor sült a finom mézes, és a lágyan foszló mákos kalács. Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett, csilingelt egy üvegpohár szélén: ˝Itt az Angyalka! Megjelent! ˝ Futottunk mind a fenyő köré, ámultunk, örültünk nagyon.
Kassák Lajos Versek
Kassák költészetének fő műve nem tartozik a könnyen befogadható alkotások közé. Még a legformálisabb szinten is van körülötte bizonytalanság. Korábban 1924-re datálták, az újabb kutatások 1921—22-re teszik keletkezését. A mű külső megjelenésében egyetlen hatalmas, csak verssorokra tagolt, írásjelek nélküli mondat. Az első szövegközléskor nem verssorokra bontott volt a közlés, hanem a teljes laptükröt kitöltötte a szöveg, s a "sorokat" nagy fekete pontok választották el egymástól. A későbbi szövegközlések sorszáma sem egyforma: van 538 és 510 soros változata is. Szerencsére a sorok konkrét száma a vers egész szempontjából nem döntő. (A címnek ismeretes vesszőt alkalmazó változata is. ) Talányos a mű címe is. Két reális, de össze nem függő kijelentést kapcsol össze. Csak a teljes versszöveg figyelmes és lehetőleg többszöri olvasása mutatja meg minden befogadónak, hogy a ló és a madár motívuma, ha nem is egyértelmű következetességgel, de meghatározó jelentőségű. Vers a hétre – Kassák Lajos: Két fűszállal a kezemben - Cultura.hu. A verscím realitására a kezdő sor dadaista-szürrealista elvontsága következik: "Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu".
Nem baj, hogy emlékeztek rá: az utcán hevertek részegen. Azóta levezekelték bűneiket s ha újból berúgnak, ismét elmennek a templomba s Mária oltára előtt a kemény, hideg köveket öntözik könnyeikkel. A Szüz nézi őket és mosolyog. Mindannyiszor, ha férfi jön elé térdet hajtva, kedve lenne hangosan felnevetni. Ismeri jól ezt a fajtát. Nemsokára talpra állnak, kihívóan tekintenek majd körül s hogy hazafelé indulnak, lábbelijüket durván csapkodják a köveken. Mária jól ismeri az ilyen fickókat s azt is megbocsátja nekik, hogy kegyetlenül bánnak az asszonyokkal, akik az ő gyámoltalan nővérei. Haraggal elfordulhatna, megrovó szavakkal illethetné őket s ilyenkor szebb ő és fényesebb tekintetű, mint valaha is. Úgy véli, az ilyenek nem a fenyítéstől, hanem a türelmes jóságtól épülnek. Együtt érez asszonytársaival, de azért hasonló viselkedésre inti őket. Kassák lajos versei jr. Bántanak minket, mondja, de azért mi vagyunk az erősebbek. Dohányoznak, állandóan a szeszes italokat szomjúhozzák és kielégithetetlenek a szerelemben - nem elég istenverés ez a számukra?