Rajzfilm - Magyar Népmesék - Mesefilm | Mese @

Ott aztán újból jóllakott. Hogy milyen levest tudott főzni a szegény öregasszony abból a kőből, azt én nem tudom. Ezt a mesét Kalári néni mondta el nekem. Lehet, hogy kipróbálták, mikor még szegények voltak Bukovinában.

• Magyar népmesék: A kőleves
• A kőleves ( székely népmese) - Gyerekmese.info
• Rajzfilm - Magyar népmesék - Mesefilm | Mese @
• 5 klasszikus népmese, ami reméljük soha nem merül feledésbe | PetőfiLIVE

Magyar Népmesék: A Kőleves

Kevergeti a katona, kóstolja, lesi az öregasszonyt. Azt mondja megint a katona: - Hát tudja-e, szoktam én kőleveskét főzni, de abban még kolbász is volt. Hogy az milyen jóízű! - Van nekem kolbászom is - ajánlotta az öregasszony -, hozok én egy darabot a kamarából. - Hozzon akkor két darabot, öreganyám, nekem is kell egy darab s magának is - szólt utána a katona. - Hozok, hozok! - Hozott az öregasszony két darab kolbászt. A katona beleeresztette azt is a fazékba. Kevergeti, kóstolja. 5 klasszikus népmese, ami reméljük soha nem merül feledésbe | PetőfiLIVE. - Tudja-e, ha van egypár szem pityókája, krumplija, azt meghántanánk, s ide beleaprítanánk, s még ha zöldségje is volna, az megadná a módját egészen. - Van nekem az is- húzta ki magát büszkén az öregasszony -, hozok én azt is. Hamar hozott egy kis sárgarépát, petrezselymet, pityókát, megtisztították s beletették a levesbe. Kevergeti a katona, ízleli, s odanyújtja a kanalat az öregasszonynak. - Kóstolja csak meg, most be jó! Megkóstolja az öregasszony, s igen nyalja a szája szélét. - Jaj, hát sohase hittem volna, hogy a kőből ilyen jó levest lehessen főzni.

A Kőleves ( Székely Népmese) - Gyerekmese.Info

– Hozzon akkor két darabot öreganyám, nekem is kell egy darab s magának is – szólt utána a legény. – Hozok, hozok! – és már hozta is az öregasszony a két darab kolbászt. A szegény legény beleeresztette azt is a fazékba. Kevergeti, kóstolja. – Tudja-e, ha van egypár szem krumplija, azt meghántanánk, s ide beleaprítanánk, s még ha zöldségje is volna, az csudi jó volna… (megadná a módját egészen. ) – Van nekem az is, hozom már… Hamar hozott egy kis sárgarépát, petrezselymet, pityókát, megtisztították s beletették a levesbe. A kőleves ( székely népmese) - Gyerekmese.info. Kevergeti a legényke, ízleli, s odanyújtja a kanalat az öregasszonynak. – Kóstolja csak meg, most be jó! Megkóstolja az öregasszony, s igen nyalja a szája szélét. – Jaj, hát sohase hittem volna, hogy a kőből ilyen jó levest lehessen főzni. Még hagyták egy kicsit rotyogni, aztán megszólalt megint a szegény legény: – Egypár szem rizskása is jó lenne, de ugye, az már biztos nincsen? – Van nekem az is – tüsténkedett az öregasszony. Hamar még egypár szem rizst is beleszórtak, s akkor megsimította elégedetten a hasát a legény.

Rajzfilm - Magyar Népmesék - Mesefilm | Mese @

5 Klasszikus Népmese, Ami Reméljük Soha Nem Merül Feledésbe | Petőfilive

A kőleves (magyar népmese) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háborúból hazatérő szegény katona. Rongyosan és éhesen ment egyik faluból ki, a másikba be, de bizony nem kínálták meg sehol se egy falás kenyérrel vagy egy kis meleg levessel. Bekéredzkedett az egyik házhoz is, kért a másik háznál is. Volt, ahol a kutyát is ráeresztették, máshol meg olyan szegénynek tettették magukat, mint akiknek semmijük sincs. Elhatározta magában a katona, hogy a következő faluban bemegy a legelső házba, és lakjon ott bárki is, levest főz magának. Ahogy beért a faluba, föl is vett az útról egy követ, s bement a legelső házba. Egy öregasszony lakott itt. - Jó napot, öreganyám! - Adjon Isten, vitéz uram! - Hát, hogy s mint szolgál az egészsége? - Az enyém szolgál, ahogy szolgál, hát vitéz uramnak hogy szolgál? - Nekem is éppen úgy szolgál, ahogy szolgál. De nagyon éhes vagyok, és úgy ennék valamit, ha volna, aki szívesen adna. - Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, ha volna. De én is olyan szegény vagyok, mint a templom egere.

Hogy az milyen jóízű! – Van nekem kolbászom is – ajánlotta az öregasszony -, hozok én egy darabot a kamarából. – Hozzon akkor két darabot, öreganyám, nekem is kell egy darab s magának is – szólt utána a katona. – Hozok, hozok! – Hozott az öregasszony két darab kolbászt. A katona beleeresztette azt is a fazékba. Kevergeti, kóstolja. – Tudja-e, ha van egypár szem pityókája, krumplija, azt meghántanánk, s ide beleaprítanánk, s még ha zöldségje is volna, az megadná a módját egészen. – Van nekem az is- húzta ki magát büszkén az öregasszony -, hozok én azt is. Hamar hozott egy kis sárgarépát, petrezselymet, pityókát, megtisztították s beletették a levesbe. Kevergeti a katona, ízleli, s odanyújtja a kanalat az öregasszonynak. – Kóstolja csak meg, most be jó! Megkóstolja az öregasszony, s igen nyalja a szája szélét. – Jaj, hát sohase hittem volna, hogy a kőből ilyen jó levest lehessen főzni. Még hagyták egy kicsit rotyogni, aztán megszólalt megint a katona: – Egypár szem rizskása is jó lenne, de ugye, az nincsen?

Hol volt hol nem volt, volt egyszer szegény háborúból hazatérő katona. Rongyos volt ennek minden ruhája. Nagyon éhes volt már ez a katona, de akár hova kéredzkedik be mindenki elutasította és nem adott neki még egy tányér levest sem. Ezek után elhatározta, hogy bemegy egy házba és ő fog főzni egy levest. Fel is vett egy követ az útról és bekopogott egy öregasszonyhoz. Ezek után a katona megfőzte a kő levest amibe bele tettek sót kolbászt sót. A végén olyan levest főztek ami nem is a kő levesre hasonlít hanem egy kolbászleves. Mondhatnánk azt hogy a katona átverte szegény öregasszonyt. Hozzászólások hozzászólás