Felmondási Indok A Munkavállaló Részéről

Ezt célszerű úgy megtenni, hogy egy kívülálló számára is tökéletesen érthető legyen, így amennyiben az alkalmazott bíróságra vinné az ügyet, bárki bírálja is el, egyértelmű lesz az igazságalapja. Mit érdemes a felmondás benyújtása előtt megtenni? Mindenképp jó lehet, ha előtte megkérdezzük a munkavállalót is, hogy ő mit gondol akár a képességére, akár a magatartására vonatkozóan – attól függ, mi lenne az elbocsátás oka -, hogy az alkalmazott megvédhesse magát, és esetlegesen bizonyíthassa az ellentétét, ezzel is megváltoztatva a munkáltató hozzáállását, vagy akár megerősítve azt, még több érvvel alátámasztva. Továbbá tényleg fontos, hogy egy jól átgondolt döntés legyen, és ne csak hirtelen felindulásból akarja elbocsátani a munkavállalóját, mert így könnyen elmulaszthatja azon indokok felkutatását, melyek megalapozzák a felmondást, és meggátolnák, hogy a munkavállaló a munkaügyi bírósághoz forduljon. A felmondás a munkavállaló kezébe kerülésekor válik hatályossá, visszavonni is csak addig lehet, amíg az ő kezébe nem jutott el.

A felmondás indoka legyen időszerű Szükséges hangsúlyozni, hogy a felmondás indokaként megjelölt kötelességszegésnek időben kapcsolódni kell a felmondás közléséhez. Különösen indokolt kellő körültekintéssel eljárni, ha a munkáltató valamely általa hosszabb időszakon keresztül eltűrt magatartásra hivatkozva kívánja megszüntetni a munkavállaló munkaviszonyát. A Munka Törvénykönyve által rögzített jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértését jelenti ugyanis az is, ha a munkáltató joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a munkavállaló okkal bízhatott. Így például, ha a munkavállaló éveken keresztül eltűrte, hogy a munkavállaló már fél órával a munkaidő vége előtt befejezi a munkát, úgy erre nem lehet jogszerűen felmondást alapítani. Bizonyítás a munkaügyi per során A felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltató köteles bizonyítani, amely során a munkáltató gyakran bizonyítási nehézségek be ütközik. Ennek kockázata azonban megfelelő felkészülés mellett jelentős mértékben csökkenthető.

Ilyenkor általában mindkét fél számára előnyös megállapodás születik, hiszen közösen döntik el, hogy pontosan milyen feltételekkel bontják fel a munkaviszonyukat. Ebből kifolyólag a későbbiekben egyik fél sem támadhatja meg a szerződés egyetlen pontját sem. Ezért is fontos, hogy ezt mindenképp írásba kell foglalni, és kihangsúlyozni, hogy a munkáltató és a munkavállaló közös akaratából hozták létre a nyilatkozatot, egyikük sem gyakorolt semmiféle ráhatást a másikra. Közös megegyezés esetén a munkáltató nem köteles ugyanannyi juttatást fizetni, mint a rendes felmondáskor. Az alkalmazott számára tehát olykor hasznosabb lehet az utóbbit választani – amennyiben nem kapná meg például azt a végkielégítési összeget, amely egyébként járna neki, viszont a munkáltatónak alap esetben az előbbi az előnyösebb. Azonban, amennyiben sikerül olyan feltételekben megegyezni, amelyek a munkáltatónak is kedvezőbbek, de az alkalmazott is megelégszik vele, akkor ez egy jó opció lehet. Ami még pozitívum, hogy közös megegyezéskor nem kell indokolni a felmondást, ez az egyetlen olyan típus – kivéve a próbaidő alatti felmondást-, ahol ilyesmire nincs szükség.

1. Írásbeli figyelmeztetés Az írásbeli figyelmeztetés megfelelő jogi eszköz lehet a jogszerű felmondást megalapozó, megfelelő súlyú és gyakorisággal elkövetett kötelességszegés bizonyításához. Így például az egyszeri késés önmagában nem nyújt megfelelő alapot a felmondáshoz, ugyanakkor, ha a munkavállaló rendszeresen, erre irányuló többszöri írásbeli figyelmeztetés ellenére sem képes a munkaidő kezdetén felvenni a munkát, úgy az már összességében megalapozhatja a jogszerű felmondást. Az eset összes körülményének mérlegelése alapján lehet meghatározni, hogy egy adott esetben a munkaügyi per során hány munkáltatói figyelmeztetés alkalmas a felmondás jogszerűségének igazolására. Utalni szükséges a kétszeres értékelés tilalmá ra, amely szerint ugyanazon munkavállalói magatartás miatt egyidejűleg nem élhet a munkáltató figyelmeztetéssel és felmondással. A fenti példa szerint, ha a munkáltató a munkavállalónak késés miatt írásbeli figyelmeztetést ad, úgy erre hivatkozással egyidejűleg nem közölhet felmondást is a munkavállalóval.

A (rendes) felmondás a munkáltató részéről A rendes felmondás (2018-tól elhagyható a "rendes" szó) egy olyan egyoldalú szándéknyilatkozat, mely a munkavégzés megszüntetésére vonatkozik, illetve a munka törvénykönyvében meghatározott szabályok keretei között köttetik meg. Ebben az esetben is bármelyik fél kezdeményezheti a közös munka befejezését, azonban a közös megegyezéssel ellentétben, indokolást is kell írni, ráadásul kizárólag az az indoklás fogadható el, amely a munkavállaló munkaviszonyával kapcsolatos képességeivel, magatartásával, esetlegesen a munkáltató működésével kapcsolatos indok lehet, amelyet a későbbiekben már nem lehet megváltoztatni. Pontosan ez az, amiért nagyon meg kell fontolni az elbocsátást, hogy valóban olyan érveket lehessen felsorakoztatni, amelyek relevánsak és konkrétak, így egy későbbi peres eljárás esetén sincs ok félni a per végkimenetelétől. Például amennyiben megváltoztak a munkakörülmények, esetleg megszűnt egy olyan munkaterület, amelyen az adott alkalmazott dolgozott, akkor ezt részletesen el kell magyarázni, meg kell indokolni a felmondásban is.