Nat Turner Vallomásai

Az a gyűlölet, ami őt a felkelés végrehajtására sarkallta, pont nem ezt engedi sejtetni – azt gondolnánk, hogy ő, mint a felkelés vezetője, élen járt a gyilkolásban, pedig úgy tűnik, egyáltalán nem így volt. De nem ez vezetett a sikertelenséghez, hanem két olyan momentum, amivel nem számoltak előre… William Styron még középiskolásként figyelt fel az 1831-es virginiai rabszolgalázadás történetére, pedig akkor még nem is tudta, hogy író válik belőle. Ő maga is Virginiában nőtt fel, és bár a rabszolgaság intézményét akkorra már réges-régen eltörölték, a feketék és fehérek szegregáltsága lépten-nyomon kézzel fogható volt. A regény 1967-ben jelent meg eredeti nyelven, abban az időben, amikor a legerősebb volt a polgárjogi mozgalom a négerek egyenjogúságáért. És bár a Nat Turner vallomásait nem fogadták egyaránt kitörő lelkesedéssel, eléggé megosztotta az olvasóközönséget – a szerző mégis megkapta érte 1968-ban a Pulitzer-díjat. Fontosnak tartom külön kiemelni a szerző utószavát, amelyet 1992-ben írt, ebből nagyon sok háttérinformációt megtudhatunk a regény keletkezéséről, fogadtatásáról.

• Nat turner vallomásai quotes
• Nat turner vallomásai images
• Nat turner vallomásai movies
• Nat turner vallomásai movie

Nat Turner Vallomásai Quotes

Hogy jutott idáig? Milyen ember volt Nat Turner, a prédikátor, aki Isten igéjével vezette rohamra lázadó négereit? Erre keres feleletet William Styron, a Virginiában született, világhírű amerikai regényíró (1925-2006), mikor a siralomházban Nat Turnert önmagával, önmaga emlékeivel és lelkiismeretével szembesíti. Styron ezért a regényéért 1968-ban Pulitzer-díjat kapott. Adatok Eredeti megnevezés: The Confessions of Nat Turner Kötésmód: cérnafűzött kötött, védőborítóval Méret [mm]: 134 x 189 x 32

Nat Turner Vallomásai Images

Ott pedig embertelen körülmények közt kell fáradságos munkával gyapotot szedniük. Nat Turner gazdája is kénytelen eladni birtokát, elköltözik. Natről – akit igazán szeret – azonban gondoskodni szeretne. Rábízza egy ismerős lelkészre, hogy tanuló idejét egy nagyvárosban, Richmondban töltse, aztán felszabadítsa. Ám a tiszteletes, aki szegény körülmények között él egy kis településen, elveszi az erre félretett pénzt, Natot pedig rabszolgamunkára fogja. A főhős (és az olvasó) hatalmas csalódása ez. Később a feketék prédikátoraként tevékenykedik. A prédikátor-körútján tapasztalt borzalmak láttán Nat fellázad, és az elégedetlenkedők élére áll. Karizmáját felhasználva gyűjti csapatát a felkeléshez. A lázadásuk vérfürdőbe torkollik, Nat tanácsára és vezetésével. Kicsúszik a kezéből az irányítás, nem sikerül megvalósítania az északi államokba menekülés tervét. Nat Turner's Rebellion, 1831. Guilder Lehrman Institute of American History; A Nat Turner vallomásai érdekessége a két párhuzamosan, egymáshoz sokszor fizikailag is nagyon közel létező társadalom viszonyának ábrázolása.

Nat Turner Vallomásai Movies

Kisgyermekként megtanult írni és olvasni, felnőtt korára a Biblia mindennapos olvasmányává vált. Szinte egész élete során "házi nigger" volt, sokkal kedvezőbb körülmények között élhetett, mint az ültetvényeken halálra dolgoztatott, láncra vert társai. Pontosan ezért érdekes, hogyan alakulhatott ki benne ez az elvakult gyűlölet, hogy minden fehért meg kell ölni. "Hát nem reménytelen ellentmondás, hogy életkörülményeim minél kevésbé voltak terhesek, annál sajgóbbá vált szabadulhatnékom? Hogy minél elviselhetőbb és emberségesebb fehér emberekkel akadt dolgom, annál szenvedélyesebben vágytam elpusztítani őket? " Elkezdett hát terveket szőni és társakat gyűjteni maga köré. Nem volt nehéz dolga, sokan vallottak hasonló nézeteket és vakon követték Turnert mindenben, afféle prédikátornak, vallási vezetőnek tartották, és ő is úgy gondolta önmagáról, hogy valami nagy tettre hivatott, hogy vezetnie kell a népét a szabadság felé. Ám a felkelés nem úgy végződött, ahogyan azt tervezték. Ami az eredeti vallomásból is kiderül, és fölöttébb elgondolkodtató, hogy Nat Turner csupán egyetlen embert ölt meg, Margaret Whiteheadet.

Nat Turner Vallomásai Movie

William Styron regényének alapja az a vallomás, amit Nat Turner a halálsoron tett, és Thomas Gray foglalt írásba. Gyakorlatilag ez az egyedüli írott forrás az eseményekről, ami – a szerző bevallása szerint – nem feltétlenül negatívum, mert nagyon sok írói szabadságot adott, hiszen nem kötötték a kezét a történelmi tények, hanem a fantáziája szerint alakíthatta a történetet. Maga a regény két részre osztható. Az első egy kicsit nehézkesebben olvasható, a börtönben járunk, ahol is Gray ráveszi Turnert, hogy mondjon el neki mindent, ami történt, töviről-hegyire, hiszen már úgysincs vesztenivalója. Ebben a szakaszban a narráció még egyes szám harmadik személyű. Számomra akkor kezdett igazán érdekfeszítővé válni Styron regénye, amikor a második szakaszban (kb. a mű egyharmadánál) a narráció átvált egyes szám első személybe, Nat egészen a gyermekkorától kezdve meséli el nekünk az életét – innentől igazán olvasmányos, cselekménydús a történet. Mivel a személyéről nincsen túl sok információ, Styron pedig a vallomás elolvasását követően kifejezetten őrültnek tekintette Nat Turnert, úgy döntött, hogy olyan személyként ábrázolja, akit inkább a vallási fanatizmus hajtott.

Személyes ajánlatunk Önnek Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető Az 1968-ban Pulitzer-díjat kapott Nat Turner vallomásai magyarul most először a szerző 1992-es utószavával lát napvilágot, mely a könyv megjelenésének huszonötödik évfordulójára íródott. 1831-ben egy néger rabszolga, Nat Turner az Egyesült Államok Virginia államában hetvenedmagával föllázadt, lemészárolt több tucat fehér embert, és három napig rettegésben tartotta a környéket. De Nat Turner személy szerint csak egy ember haláláért felelős, szerelmét, a fehér Margaret Whiteheadet ölte meg. Nat Turnert elfogták, halálra ítélték. Mi lakozott a lelkében? Hogy jutott idáig? Milyen ember volt Nat Turner, a prédikátor, aki Isten igéjével vezette rohamra lázadó négereit? Erre keres feleletet William Styron, a Virginiában született világhírű amerikai regényíró, amikor a siralomházban Nat Turnert a kivégzése előtti éjszakán önmagával, emlékeivel és lelkiismeretével szembesíti.

Nehéz szívvel Nat megragadja a kardját, és üldözi Margaretet a közeli mezőre, ahol nagy vonakodással megöli. Amint a lélegzet elhagyja a testét, a tiszta, fiatal leány felsóhajt megbocsátása iránt nem hajlandó hóhérja miatt. A börtön cellájában Gray ügyvéd önelégülten jelenti be, hogy a hóhér kész megbüntetni Nat bűncselekményeiért. Amikor befejezi interjújukat, megkérdezi a bukott fekete vezetőt, sajnálja-e, hogy ennyi szenvedést és halált okozott. Irodalmi jelentőség és kritika Ralph Ellison és James Baldwin nevezetes afroamerikai szerzők védelme ellenére a regényt néhány fekete amerikai kritizálta. Styron egy legendás fekete ellenállási vezetőt vonakodó harcosként ábrázol, aki minden támadást bombáz és a teljes vereség felé igyekszik, hatalmas ellenszenvet keltve. Sőt, a regény különböző olvasói politikai perspektívájuktól függően eltérő nézeteket vallanak a regények szereplőinek és eseményeinek értelmezéséről. "A fekete olvasók számára nem kevésbé sértő volt az elbeszélő hízelgő ábrázolása a regény számos rabszolgatartójáról, például a" szent "Samuel Turnerről.