Versek Temetésre Juhász Gyula
Megint tavasz van és megint panasz van Szívemben, ebben az örök kamaszban. Mert fiatal még és nem értik őt, Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt. Repül, de már nem várják szívesen Az ifjak és a vének kedve sem Derül reája s úgy borul föléje Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye. Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába, Ne csalj, színek és fények orgiája! Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot, Én akkor is még múltak májusában Emlékek orgonáit tépve járok. Idézetek, versek - Temetkezés szolgáltatás. A Tisza partján él egy özvegyasszony; Szeméből könnyet egyet se fakasszon A nyomorúság, a gond és a bánat: Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat! A Tisza partján él egy özvegyasszony… Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony, Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat: Holtig siratja édes jó apámat! Szenvedni tudj és tűrni merj És várni, sírni, érni, A szirtek párnáján pihenj S ne félj a végtelen jövővel szembenézni! És minden veszne, törne bár S ha semmit el nem érne, A lelked él még s vár reád Titokkal teljes és vigasszal teljes éje. A vágyak hervadt levele Tétova hull a földre le, Avarja sápad, egyre nő: Dérverte szemfedő.
Versek Temetésre Juhász Gyula Az
Örülni kell a gazdag hervadásnak, Dalolni kell a téli sírokon, Szeretni kell a csillagot s az árnyat És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon! Ezt hirdeti ma nektek egy magányos, Bánatos ember, aki messze ment, Ki mosolyogni tud már bánatához S vágynak, reménynek rég békét izent. Első Szerelem Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel. Versek temetésre juhász gyula az. Dal Ha violáink hervadoznak, Ha tavaszaink fagyot hoznak, Ha nyaraink perzselve égnek, Ha tűnnek üdvök, telnek évek, Ha dalainknak szárnya bágyad, Ha látjuk már a síri ágyat, Vigaszt későn mi adhat nékünk? - Rózsák, amiket el nem értünk. Emlék A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus, Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél!