Remenyik Sandor Akarom
Legkiemelkedőbb színművészeink tolmácsolásában a magyar líra legfontosabb alkotásai az M5 csatornán. Célunk, hogy a költészet mindenki számára a mindennapok része lehessen. M5 – Minden, ami érték. Az M5 a közmédia ismeretterjesztő és kulturális csatornája. Az M5 különös figyelmet fordít anyanyelvünk őrzésére, hagyományaink továbbadására, a szellemi és értékrendi kérdésekre, valamint az igényes szórakoztatásra a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság számára. Akarom | Reményik Sándor. Főbb műsoraink: M5 Híradó, Kult'30 – A fesztivál félóra, Ez itt a kérdés, Multiverzum, Vers mindenkinek, Mesterember Látogassa meg weboldalunkat: Nézzen ránk a Facebookon is: #m5tv #versmindenkinek
Akarom | Reményik Sándor
Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl. Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit a tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót..
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Reményik Sándor FAGYÖNGYÖK 1918 Fagyöngyök Imádság Teljes szövegű keresés Uram, rövid pár évre add csak A szavak csengő színezüstjét, Vert aranyát a gondolatnak, Képek suhanó selymét nékem, Hogy csendbe rejtsem, álomba zenéljem Mind, mi nekem fáj s szívemen át másnak. Tudjam: mögöttem százak, ezrek állnak, Némák, akiknek én vagyok a nyelve, Tüzes nyelv. Kar, értük fegyverre kelve, Árvák, akik nevében én beszélek S ha elnyelik szóm puszták, sötétségek, Tudjam: egy világ kínja kihallgatlan. Hadd dolgozzam selyemmel, vert arannyal S ki magam itt bolyongok tépve, árván: Hadd legyen minden sorom súlyos márvány, Márványba rótt sok-sok mély jelbetű. A száz sziklába befalazott kincset Hadd hordjam össze egy roppant halomba, A szerteszálló sok-sok kósza jajszót Ezer hangon búgó egy fájdalomba, Szakadjon le az idegenség fátyla: Aki engem lát, bennem magát lássa, S kik rongy létem ma méltó gúnnyal nézik, Az égből orzott láng, én Istenem. Égessen be a szívök közepéig!