Alkotói szerep Megye Kerület Ország
- Akvárium – Péter Szabina
Akvárium – Péter Szabina
Ezek folyását követik az akváriumokban látható videókban. A videók szerkesztésekor – egy poétikus narratívát követve – a jelölők és a jelöltek lineáris szekvencialitása helyett egy omnipervazív koherencia; a spontán felmerülő párhuzamok, analógiák átmeneti feltűnései és megbomlásai mentén haladtak. Mint a cseppjében is teljességében jelen lévő tenger, az akváriumokba zárt óceáni pre- és nonverbális élményén át szemlélik a jelentésképződés és – felbomlás árapályát. Akvárium – Péter Szabina. Így reagálnak, a képek és a nyelv médiuma, a nyelvelőttes és -nélküli között ingázva, az üres/túlcsorduló helyek, illetve jelölők mozgásaira, fluiditására – a dialógusban ezek szinte teljesen kiüresednek, az akvárium ágaiban pedig inkább túltelítődnek. Ezáltal próbálnak létrehozni egy olyan, pillanatnyi benyomásokból, emlékekből, érzetekből táplálkozó turbulens, egyszerre kontemplatív közeget, ahol mindezeken túl a látogató és a tér találkozása – mint egy szemipermeábilis membrán – is tematizálható, jelentésteli. A befogadói státuszt, az önértelmezést is játékra hívnák így: a passzív fogyasztó, a szemtanú, a vendég, az alkotótárs, a "hal", sat.
pozíciói között ingadozva. Az akvárium mikroszinten hordozza magában azt, amit óceáninak hívunk: a határaink annyiban és azáltal megtartók, hogy egyszerre szükségképpen áteresztők is. ***
Az akváriumban látható videókat egy általunk előre megkomponált hangsávra vágtuk egységesen. Ebben a 6'40" hosszúságú zenében egyetlen érthető mondat hangzik el: menj le a víz alá, csak egy kicsit! Erre invitáltuk egymást, amikor először észrevettük: a virtuális jelenlét, az online kapcsolódás illúziója megnehezíti és összezavarja köztünk a kommunikációt ugyanúgy, mint ahogy gyakran az élőbeszéd sem elég egymás megértéséhez. Az installációban a dialógus nonverbális formáját választottuk, engedve az internet által megnyílt vizuális információk áramlásának. A virtuális csevegés platformjai könnyedén válhatnak "vetítővászonná". Az ilyen módon megjelenő, zabolázatlan, tudattalan tartalmak keretbe foglalására tettünk kísérletet. A tévéken bemutatott dialógusban – egy múzeumi archívumból származó – képekkel és arcmimikával próbálunk kapcsolatot teremteni egymással.