Francia Írónő Francoise
Francia írónő francoise de la Vásárlás: Bilka Bioaktív sampon zsíros-seborreás hajra 200ml Sampon árak összehasonlítása, Bioaktív sampon zsíros seborreás hajra 200 ml boltok Rejtekutak · Françoise Sagan · Könyv · Moly Elhunyt Francoise Sagan francia írónő – kultú "A végzet – mily különös! – gyakran abban tetszeleg magának, hogy méltatlan vagy középszerű arcot ölt. " (Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat! ) A mű egy unatkozó, szomorú és cinikus kamaszlány története, akinek zavaros érzelmeit Sagan nagy empátiával, tiszta, klasszikus nyelven közvetíti. A könyvből 1957-ben Otto Preminger rendezett nagy sikerű filmet, melyben olyan sztárok játszottak mint David Niven, Deborah Kerr, illetve a főhősnőt alakító, tragikus sorsú Jean Seberg. 1955-ben Sagan New Yorkba utazott, ahol megjelent a Jó reggelt, búbánat! angol fordítása. Itt találkozott össze Truman Capoteval, Carson McCullers-szel és Tennessee Williams-szel, akivel barátságot is kötött, olyannyira, hogy Az ifjúság édes madará t Párizsban Sagan vitte színre.
Francia Írónő Francoise Y
1777. december 4-én született Jeanne Francoise Julie Adelaide Récamier francia írónő, akinek nevét nem irodalmi munkássága, hanem egy róla elnevezett jellegzetes kárpitozott heverőtípus őrizte meg. Jacques-Louis David híres, a párizsi Louvre-ban látható festményén a gyönyörű Mme Récamier egy két végén kifelé hajló háttámlákkal lezárt, kecses lábakon álló bútordarabon hever. A díványt róla nevezték el rekamiénak, s azóta is nappali pihenő- és fekhelyül használják. A feltűnően szép lyoni polgárlány kiváló nevelésben részesült, s amikor a család Párizsba költözött, gyorsan a társasági élet körülrajongott alakja lett. Az egykorú leírás szerint "dereka fiús, keze, lába hosszú, szép formájú, foga hófehér, szemében sárgás szikra villog, bőre mint a tej, amelynek színén rózsalevelek úszkálnak. " 1793-ban, 17 éves korában feleségül ment a nála 25 évvel idősebb Récamier bankárhoz, a házasság persze inkább csak formálisnak volt tekinthető. Szalonja a politikusok és művészek divatos gyülekezőhelyévé vált, gyakran megfordult itt Bernadotte marsall, akkor még a forradalom tábornoka, később XIV.
Francia Írónő Francoise 2022
Kétszáznegyven éve, 1777. december 4-én született Jeanne Francoise Julie Adelaide Récamier francia írónő, akinek nevét nem irodalmi munkássága, hanem egy róla elnevezett jellegzetes kárpitozott heverőtípus, a rekamié őrizte meg. A Julie Bernard néven született, feltűnően szép lyoni polgárlány kiváló nevelésben részesült, s amikor a család Párizsba költözött, gyorsan a társasági élet körülrajongott alakja lett. Az egykorú leírás szerint "dereka fiús, keze, lába hosszú, szép formájú, foga hófehér, szemében sárgás szikra villog, bőre mint a tej, amelynek színén rózsalevelek úszkálnak". 1793-ban, 16 éves korában feleségül ment a nála 25 évvel idősebb Jacques-Rose Récamier híres párizsi bankárhoz, a házasság persze inkább csak formálisnak volt tekinthető, kapcsolatuk inkább baráti, mint szerelmi volt. Szalonja a politikusok és művészek divatos gyülekezőhelyévé vált, gyakran megfordult itt Bernadotte marsall, akkor még a forradalom tábornoka, később XIV. Károly néven svéd király. Bankár férje Napóleon politikája miatt 1805-ben nagy anyagi veszteségeket szenvedett, nem sokkal később a gyanakvó császár feloszlatta a túl sok royalista által látogatott fényes szalont, gazdáját pedig vidékre száműzte.
Ekkor kezdte el írni monumentális zenei "lexikonát", a Biographie universelle des musiciens et bibliographie générale de la musique -ot, a történelmi információk és anekdoták igazi kincsestárát, amely csak 1835 és 1844 között jelent meg Párizsban, nyolc kötetben. 1813 -ban először orgonistának nevezték ki a douai -i Szent Péter-templomba, majd a helyi iskola zenetanárának is. Ezekben az években összeállított egy módszertant az ének és egyet a harmónia oktatására. 1821 -ben zeneszerzéstanárként tért vissza a Conservatoire-ba. 1827-ben ugyanitt könyvtárossá nevezték ki. Ebben az évben megalapította a Revue musicale című folyóiratot, az első komoly francia zenei periodikát. A lap 1835-ben összeolvadt a Gazette musicale -lal. Ugyanakkor együttműködött olyan újságokkal, mint a Temps és a National. [7] 1833 -tól I. Lipót kívánságára a brüsszeli konzervatórium igazgatója volt. Utódja Françoise-Auguste Gevaert lett. Ugyanakkor a belga királyi kápolna zenei vezetőjének tisztjét is ellátta. 1844-ben egy összhangzattana jelent meg a francia fővárosban.