Csontváry Kosztka Tivadar Képei
Csontváry Kosztka Tivadar Festményeinek Listája – Wikipédia
2000 képet festett. De ha havonta csak egy képet engedélyezünk – az egyébként 30 évi munkálkodást emlegető – Csontvárynak, akkor is 16 év alatt a hozadék közel 200 mű. (Mednyánszky munkaritmusával viszont kb. 700 db festménnyel kellene számolnunk. ) Ez pedig jóval több, mint a – festéstechnikájában is teljesen járatlan – elméleti szakemberek által nevetségesen engedélyezett kb. Csontvary kosztka tivadar kepei. 110 db, aminek a felét a monográfusai datálásai szerint 1901 és 1904 között, vagyis négy év (! ) alatt festette. Ezzel a tempóval viszont a másik 12 év alatt további 200 képet kellett alkotnia. Mivel – a lényeges dolgokban igazoltan szavahihető – Csontváry ugyancsak maga írta már 1909-ben, hogy »Nem vagyok barátja az erőltetett munkának, sőt szükségesnek tartom a kellő pihenést…«, nyugodtan levonhatjuk az ész- és tényszerű következtetést: maximum nyolcszor, de (szerintem) minimum kétszer annyi képet festett, mint amennyit számon tartani merészelnek a matematikából is csúfosan levizsgázott művészettörténészek. Az előkerült és a jövőben fölbukkanó műveitől való rettegésük egyik okát tökéletesen megértem, hiszen – tisztelet a kivételnek – az eddig ismert képekkel sem tudtak-mertek-akartak mit kezdeni.
(eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, 1919. június 20. ) magyar festő. Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. Csontváry Kosztka Tivadar festményeinek listája – Wikipédia. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit. Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, 1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom Baalbekben. Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907).