Egyszer Elhívott Magával Egy Buliba - Librarius.Hu
Apám sok időt töltött nálunk mikor építkeztünk az Etyeki Öreghegyen. A közel hét hektáros ültetvényen mindig meglátszott a keze nyoma, gyakran mondta: "pénzem nincs, de kőműves vagyok, és ott segítek nektek, ahol tudok. " Majd körülnézett, enyhén széttárta a karjait: "Fiam, nekem ez volt az álmom, az, amit te itt létrehoztál! " Egyszerű dolgokra vágyott: kertre, arra, hogy mindig legyen munka és, hogy lássa, mi jól vagyunk. Egyszer volt… volt egyszer egy élet – Irodalmi Rádió. "Nincs az-az élet, amivel minden játék végigjátszható! " – én így élek. Mikor a fiam a kertészeti egyetem elvégzése után azt mondta: "Apa, én is azt szeretném csinálni, amit te! " és, hogy már tizenkét éve együtt termesztjük, készítjük a bort, vezetjük a birtokot, ahol már a gasztronómiának is helye van, akkor azt gondolom, ezt az életet, minden nehézsége ellenére, jól játszottam. – Hernyák László borász, a Hernyák borbirtok tulajdonosának emlékei alapján, a történetet Kosztin Emese foglalta írásba. –
Volt Egyszer Egy Elet
Visszamenjünk, visszamehetünk? Vagy maradunk? Ez a fajta várakozás a teljes megszűnés. Nem tudsz semmibe sem belekezdeni, sehol sem vagy valójában jelen, mindig mindenhol, csak félig, épphogy. Ráadásul én az a típus vagyok, aki öt évre előre tervez, aki nem tud csak a holnapra gondolni. Először Kecskeméten próbáltunk új életet kezdeni, majd Budapesten, és végül Etyeken, ahol most már több mint huszonhat éve élünk. Az érzés, ami gyerekként játék volt, valósággá vált: amikor a perzselő porban futva, minél gyorsabban szedtük a lábainkat, menekülve az égető érzés nyomától… Máshol, máshogyan is porrá lehet égni. Kecskeméten, minden nap tíz kilométereket gyalogoltunk, azért, hogy a fáradtságtól ne gondoljunk a fájdalomra, az elhagyatottságra. Voltak éjszakák, amikor a félhomályban, az üres asztal mellett ülve, megkérdeztük egymástól a feleségemmel: van ennek az életnek így értelme? VOLT-Volt nekem egyszer egy fesztivál - Életforma. A drága szüleink pedig csak küldték és küldték amit tudtak. Az egymásért és a legközelebbiekbe vetett hitben határoztuk el: megteszünk mindent az életünkért, és valami olyat fogunk csinálni, amit nem tudnak elvenni tőlünk.
Az a hangulat, ami körülvett megismételhetetlen számomra. Ilyenkor az ember nem gondolkodik, nem foglalkozik a problémákkal, csak a zenére összpontosít. Szereted az embereket, nem csak az alkohol hatására, hanem azért mert minden negatív gondolatod tovaszáll arra a pár órára. Úgy érzem, a Sziget fesztivált se fogom kihagyni, mert szükségem lesz egy pár napra, hogy elfelejtsem a gondjaimat…