Exodus Istenek És Királyok Videa
A többi – egyébként szintén nagy névnek számító – színész alakítása annyira sem képes hatása alá vonni a nézőt, hogy felesleges akárcsak egy szót is elvesztegetni rájuk. Ettől még lehetne érdekes film az Exodus, különösen, ha a hangzatos filmcím másik komponensét, az isteni oldalt sikerült volna jól megjeleníteni benne. Kezdjük a könnyebbik részével, hiszen egyiptomi oldalról semmi komolyan vehetőt nem tudtak felvonultatni a készítők. Az összetett egyiptomi túlvilág- és istenség képről biztosan nem ez a film lesz a kötelező tananyag az iskolákban. Exodus istenek és királyok teljes film magyarul. Nem rózsásabb a kép a túloldalon sem; Isten gyermekalakban történő ábrázolása kétélű fegyverré vált a készítők kezében – és bizony saját magukat vágták meg vele. Isaac Andrews durcás arckifejezéseit a magyar szinkron fülsértő nyafogása hatásosan egészíti ki, teljesen hiteltelenné téve az egész karaktert. Ez utóbbiról nyilván nem Scott tehet, de ez már tényleg a sokadik apróság, ami totálisan szétrombolja az összképet. Azt az összképet, amelyet például a Prometheus ban (2012) még meg tudott menteni a különleges hangulat és az erős látványvilág.
Exodus Istenek És Kiralyok
A kivonulás történetét testvérharccá silányító Exodus fő hibája, hogy képtelen arra, hogy valódi érzelmeket váltson ki a nézőből. Furcsa ezt leírnom, de ez a film még csak nem is a földbedöngölendően rossz kategória, pusztán olyannyira érdektelen és félresiklott, hogy még lepontoznia sincs nagyon kedve az embernek. Értékelés: 61/100 Mafab: 64%
A film szerencsére nem kezdi a Bibliát Ádámnál és Évánál, hanem rögtön egy felnőtt Mózest és Ramszeszt mutat be, akik a film elején egy hettita táborra készülnek csapást mérni Dél-Egyiptomban. Exodus: Istenek és királyok - duplakritika. Amit ez után látunk, az színtiszta Scott: hihetetlenül látványos, és az alacsony korhatár-besorolás lehetőségeihez képest realisztikus csatajelenetet kapunk, a mai divattal ellentétben szép, kellően hosszú vágásokkal, és tökéletes harci koreográfiával. El is kapja a gépszíj a nézőt rendesen, és nem is ereszti a film közepéig, hála a remekül felépített és bemutatott szereplőknek, illetve Mózes karakterének, akit Scott korunk átlag mozinézőjéhez igazított. A Bale által remekül megformált figura ugyanis velünk együtt szkeptikus az óegyiptomi rítusokkal kapcsolatban, csak forgatja a szemét a babonákra és a felesége vallási meggyőződésére, a fáraó palotájából kiűzetve pedig Bear Gryllst megszégyenítő túlélési technikákat vet be az életben maradásért. Aztán felmegy a Sínai-hegyre, ahol találkozik Istennel, a film pedig nem sokkal ezután szabályosan darabjaira hullik… A hiba a történetkezelésben keresendő: Scott megpróbál ugyan egyensúlyozni a vallási üzenet és az isteni beavatkozás természetfeletti elemei, illetve a józan ésszel is megmagyarázható jelenségek véletlen együttese között, mivel azonban a Bibliát eleve hívő emberek írták, ez csak egy bizonyos pontig működőképes technika.